2024 madara, fája, rovara, hala, vadvirága

v, 01/28/2024 - 21:36 — FNA

Kerecsensólyom, közönséges bükk, vadmacska, medvelepke, sisakos sáska, borsmenta és társaik hívják fel figyelmünket 2024-ben a természet szépségeire, a biológiai sokféleségre, annak védelmére. A vadvilág állományai világszerte visszaszorulóban vannak, létüket leginkább az agráripar fenyegeti, aktív védelmükért bárki tehet – képviselőit többnyire a lakosság szavazatai alapján választják ki minden évben, mi pedig 2017 óta mutatjuk be őket.

2024 lepkéje a közönséges medvelepke

A közönséges medvelepke (Arctia caja) egykor ugyan sokfelé előfordult, mára azonban drasztikusan megritkult. Éjszaka aktív, a fényforrások erősen vonzzák, július, augusztus között lehet vele találkozni. Nagyon jellegzetes megjelenésű, elülső szárnyai sötét krémbarnák, fehéres-sárgás mintázattal, hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal. A nagy méretű és esetlen repülésű medvelepke a madarak könnyű prédája lenne, ám látványos, riasztó színezete és mintázata miatt azok elkerülik. A lepke hernyó korában sok mérgező növényt elfogyaszt, a mérgeket lebontja, majd átalakítja gerincesek számára kellemetlen ízű vagy akár mérgező anyagokká – erre hívja fel a figyelmet riasztó színezetű hátulsó szárnyai kivillantásával. A feje mögötti mélyvörös szőrpamacsból pedig képes irritációt kiváltó folyadékot a támadójára spriccelni. (Ez emberre ártalmatlan.) A medvelepke képes hangot is kiadni, ezzel a szintén éjszaka aktív denevérek ellen védekezik. Ritkulása ellenére nem védett. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.

SISAKOS SÁSKA Az ÉV ROVARA

A jellegzetes megjelenésű sisakos sáska (Acrida ungarica) magyar neve a fejének megnyúlt alakjára utal. Hosszú testű, feje háromszögletű, csápjai lapítottak, lábai vékonyak, pálcika-szerűek. Színezete lehet zöld és barna is, ami kifejlett állapotban már nem változik. A hímek 3-4 cm hosszúak, a nőstények hossza akár 6-7 cm is lehet. Jó rejtőzködő: hosszú, fűszál-szerű testalkata és színezete észrevehetetlen a növényzetben. Melegkedvelő faj, szüksége van az átmelegedő, nyílt talajfelületekre, ahonnan felveszi a visszasugárzó hőt. A nőstények a talajba rakják rugalmas, ellenálló habbal bevont petecsomóikat, így azok átvészelik a telet. Hat vedlés után, a nyár második felére fejlődnek ki. Növényevő, elsősorban egyszikűeket, pázsitfűfajokat fogyaszt. A sisakos sáska Magyarországon védett faj, értéke 50 000 Ft. Szerepel továbbá a Vörös könyvben, amely a hazai veszélyeztetett fajokat mutatja be. Még többet megtudhatsz róluk az MRI oldalán.

Az ÉV VADVIRÁGA A FEHÉR TÜNDÉRRÓZSA

A fehér tündérrózsára (Nymphaea alba) hazánk úszóhínár társulásainak jellegzetes tagja. Elsősorban iszapos talajú tavakban, holtmedrekben, lassan folyó vizekben fordul elő. Vastag gyöktörzsével az aljzatban gyökerezik, levelei és virágai akár 3-4 méter mély vízből kinőve a víz felszínén úsznak. Levelei 15-30 cm átmérőjűek, fényes zöldek, kerekdedek, válluk mélyen bemetszett, szélük ép. Virágait 4(5) zöld csészelevél és 15-25 fehér sziromlevél alkotja, a virágok megporzás után a víz alá buknak. Júniustól szeptemberig virágzik. Európában általánosan elterjedt, hazánkban leggyakrabban a Tisza és a Dráva völgyében, a Kisalföldön találkozhatunk vele. Vizes élőhelyeink általános leromlása, eltűnése, eutrofizációja veszélyezteti, gyakran hibridizál más tündérrózsa fajokkal. Helyenként a gyöktörzsét és magjait is fogyasztották, valamint gyógynövényként használták. Hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MBT oldalán.

ÉV BEPORZÓI a boglárkalepkék

Még többet megtudhatsz róluk az mnke oldalán.

Év emlőse a vadmacska

(Szerkesztés alatt.)

ÉV MADARA A KERECSENSÓLYOM

Az ázsiai elterjedésű kerecsensólyom (Falco cherrug) elsősorban Kína, Mongólia és Kazahsztán területén él, az európai állomány zöme Magyarországon és Ukrajnában. A fákkal, sziklákkal tarkított ázsiai sztyeppe madara nagy termetű, széles szárnyú, testhossza 47-55 cm, szárfesztávolsága 105-129 cm. A hím és a tojó hasonló, hátuk és szárnyaik földbarnák, rozsdás szegélyű tollakkal, az alsótest fehér alapon csepp alakú foltokkal mintázott, a tollatlan csüd és a lábujjak sárgák. A talajon élő, közepes termetű rágcsálókra (ürgék, hörcsög, földimókusok stb.) specializálódott ragadozó, de – klasszikus sólyomként viselkedve – gond nélkül átvált a repülő madarak, főként seregély és galamb méretű fajokra. A sólyomfélékhez hasonlóan fészket nem épít. A sziklafalak párkányain holló fészkébe vagy törmelékes talajába alakít ki a tojó sekély mélyedést a tojásoknak, fás élőhelyeken pedig ölyvek és sasok üres fészkeibe költözik. Évente egyszer, március végén, április elején költ, általában 3-4 tojást rak. A fiókák öt-hat hét alatt válnak röpképessé, de a szülők még hetekig etetik őket, a zsákmányt egyre inkább repülés közben vetetik el a fiókákkal, így fejlesztve röpképességüket és a préda megragadását. Elterjedési területének túlnyomó részén vonuló, a déli és a közép-európai fészkelő állomány állandó. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.