FOGYÓBAN AZ OLAJ, VÁLTOZIK AZ ÉGHAJLAT

Világunk nagy változás előtt áll. Mire az idén születettek leérettségiznek, már egészen más lesz
a környezet, addigra véget ér az olaj alapú társadalom olajozott működése. Nem 30-50 év múlva, hanem egy-két évtizeden belül. Tudatos használattal mi is lassíthatjuk az energiakészletek fogyását.

Akkor is, ha nem mi működtetjük az olajkutat, a villamos erőművet…

Mire az idén születettek leérettségiznek, már egészen más lesz az éghajlat. A klíma alakításában, különösen egy fejlett ország állampolgáraként, mindannyian részt veszünk. Ha csökkentjük a fosszilis energia (kőolaj, földgáz, szén, urán) felhasználását, ha változtatunk életmódunkon, akkor kevesebb szén-dioxid kerül a légkörbe, és ez az éghajlatváltozást is lassítja.

Olajcsúcs, peak oil

Az olajkitermelés már most lemenő ágban van, és a szén, a földgáz, az urán hanyatlása is 16-18 éven belül elkezdődik, nem pótolható velük az olaj. A fosszilis, azaz nem megújuló források aránya 91% volt 2007-ben a világ energiafogyasztásában, 2012-ben 88%, 2015-ben pedig még mindig 83%.

Egyes kutatások szerint 2006-ban a világ túljutott az olajhozam csúcsán, azaz ekkor állt a legtöbb olaj az emberiség rendelkezésére. Azóta szinten tartják, de nem tudják növelni
a kitermelést, és várhatóan 2020-tól geofizikai okokból már csökkenni fog a kitermelhető mennyiség - ha továbbra is ilyen ütemben nő
a fogyasztás.
A geofizikusok egybehangzó becslése alapján könnyen kitermelhető (azaz 1 hordó erőforrás ráfordításával 5-8 kitermelt hordót eredményező) olajból már nincs több a Földön; és 90% annak az esélye, hogy nagy mezők már nincsenek feltáratlanul. Jelenleg az olajkészletek harmada már kimerülő mezőkről származik, amelyekre nagyjából állandó 4%-os csökkenés jellemző: a világméretű termelés tehát több mint egymillió hordóval csökken évente. Kőolaj ezután is lesz, azonban egyre kevesebb és egyre drágábban kitermelhető, a világ szükségletei és igényei viszont még mindig folyamatosan növekednek. A kitermelés technológiájának fejlődése csak lassíthatja a folyamatot. A földgáz, a szén, az urán hozamcsúcsai előrejelzések szerint 2020 és 2030 között érik el kitermelésük csúcsát.

Az emberiség jelenleg a fosszilis energiahasználat rövid, ugrásszerű növekedésének csúcsánál tart, és arra készül, hogy belépjen egy soha nem tapasztalt mértékű, ismeretlen rendszerbe: egy olyan erőforrás elveszítésének korába, amely a növekedés és a fejlődés vitathatatlan motorja volt.
Jelenlegi tudásunk szerint az olajnak nincs egyenértékű alternatívája. A ma ismert megújulók előállításához is olaj, fosszilis energia kell.

Éghajlatváltozás – a kritikus +2 °C

Az üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid légköri koncentrációja az oka a globális hőmérséklet-emelkedésnek. 2010-re már 40%-kal több szén-dioxid volt az atmoszférában, mint az ipari forradalom előtt, és a kibocsátás folyamatosan nő.

Ha a légkörben a gázok mennyisége egy bizonyos szint – azaz küszöbérték – fölé emelkedik, az éghajlatváltozás kontrollálhatatlan következményekkel járhat. (A ppm-ben - egymilliomod részben - meghatározott küszöbérték a szén-dioxid koncentrációja a légkör egy köbméterében egymillió részecskéből.)

Klímakutatók először 450 ppm-ben állapították meg ezt a küszöbértéket, majd a folyamatokat tovább elemezve arra jutottak, hogy 350 ppm koncentráció jelenti az elfogadható szintet. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2013-ban ismét a 450 ppm-et jelölte meg köszöbértékként, amelynél még nem lesz visszafordíthatatlan az éghajlatváltozás.
A grafikon szerint 2014 novemberében elértük a 400 ppm-et - először az emberiség történetében. Legalább a 350 ppm-es szintre kellene visszatérnünk, amilyen gyorsan lehetséges, sőt az IPCC legújabb jelentése szerint 2050-ig 40-70%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Márpedig ahogy nő a népesség, úgy nő a fogyasztás, és nő az igény
a fosszilis energiák iránt, és minél többet használunk föl, égetünk el, annál több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe - gyorsul a felmelegedés.
A fosszilis energiák, ezenbelül is az olaj nemcsak a technikai fejlődés alapja, hanem a népesség robbanásszerű növekedésének is. Közel 200 000 évig tartott, amíg az emberiség létszáma elérte az 1 milliárdot. Majd nem egészen 200 év elég volt ahhoz, hogy 1-ről 7 milliárdra nőjön a népesség. Az ipari forradalom, a szén hasznosítása megduplázta a Föld népességét,
az olaj a hatszorosára növelte.
2013-ban 7,2 milliárd ember él a Földön, 2030-ra 9 milliárdan, 2050-re pedig már 11 milliárdan fogunk osztozni egyetlen Föld természeti javain, ökológiai szolgáltatásain.
Ennyi embernek vajon mennyi ideig lesz elég az olaj, a Föld még gazdaságosan kinyerhető fosszilis ásványi kincse? Mennyi ideig lesz elég, ha az újabb energiaforrások kitermeléséhez, sőt a megújuló energia berendezéseinek gyártásához is fosszilis energia kell?

És a megújuló energia?

Ha például a világ jelenlegi energiaigényét napelemmel szeretnénk kiváltani, akkor 220 000 km2 felületű napelemre lenne szükség a Földön (ez kb. Magyarország területének 2,5-szerese). Ha 2008-ban a világ minden üzemképes napelemét egymás mellé tették volna, az mindössze 30 km2-t fedne le (ez kb. Budapest területének felel meg).

Tehát még legalább 200 000 km2 felületű napelemet kellene gyártani világszerte az olajkészletek kimerüléséig – ez azonban lehetetlen, mert rövid
az idő, és a gyártáshoz többek között nem megújulókból nyert áram kell.

 Az összes megújuló (nap, szél, víz, biomassza) energiaforrásból nyert energia a globális energiafogyasztás mindössze 9%-a volt 2008-ban. Ezt az arányt 40-50-szeresére kellene növelni
a jelenlegi energiaigények kielégítése érdekében. 1980 és 2008 között, azaz 28 év alatt mindössze
2%-kal nőtt a megújulók részaránya a világ energiafelhasználásában, az 1980-as 7%-ról
9%-ra.

Bővebben l. dr. Hetesi Zsolt fizikus 2008 októberi Az utolsó óra c. előadását, valamint annak 2009-ben frissített írásos változatát.

Hihetetlenül nagy kihívás mindez, de nem reménytelen

Nem kicsi, nem egyszerű és nem is olcsó feladat. Összefogásra lesz szükség, valamint arra, hogy mindenki és minden szinten cselekedjen - beleértve a politikát, a döntéshozókat is.

Először is azonnal el kell kezdenünk – mindenkinek – csökkenteni az energiafelhasználást, hogy a készletek minél tovább tartsanak. Hagyjuk a földben - ajándék nekünk és a Földnek.

Fontos a fokozatos, de folyamatos átállás egy kisebb fosszilisenergia-igényű, karbonszegény életmódra.

Karbonszegény, vagyis kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, tehát az éghajlatváltozást is lassítja ez az életmód.

Mit tehetünk mi?

Először is tájékozódjunk. A Föld Napja Alapítvány segít felkészülni az alkalmazkodásra.

Az éghajlatot károstó szén-dioxid-kibocsátás 30%-áért a háztartások felelősek, ezért magánemberként mi is sokat tehetünk a kibocsátás csökkentéséért.

A hústenyésztés az egyik legjelentősebb klímagyilkos. A húsfogyasztás az összes üvegházgáz legalább 25%-áért felelős világszerte (a közlekedés csak a 14%-áért,
az energiaipar pedig a 21%-áért). Egy magyar átlagfogyasztó ökolábnyomának 42%-át az élelemfogyasztás teszi ki, ennek közel fele valamilyen állati eredetű termék: hús, hal, tej, sajt, tojás stb. Ha csökkentjük húsfogyasztásunkat, kevesebbet, de szabad tartásból származó helyit eszünk, azzal jelentősen lassíthatjuk az éghajlat felmelegedését.

A háztartás legnagyobb energiafogyasztója a fűtés-hűtés, melegvíz-előállítás, és ezek teszik ki karbonlábnyomunk, más néven szén-dioxid-lábnyomunk nagyobb hányadát.

1. Mérjük föl háztartásunk energiafogyasztását, karbonlábnyomát (szén-dioxid-kibocsátását), hogy megtudjuk, hol érdemes kezdeni a hatékonyabb felhasználást.
2. 2011-ben 5,03 tonna/fő volt a magyar átlag karbonlábnyom. Személyenként évi 2 tonna karbonlábnyom már fenntartható jövőt ígér, és ennek betartása nem lehetetlen.
3. A karbonlábnyom azt méri, hogy a mindennapjaink során fölhasznált fosszilis energia miatt mennyi szén-dioxidot bocsátunk a levegőbe. Többféle számláló segít a felmérésben.
4. Ha körültekintően járunk el, kényelmünk sem változik, és kiadásaink sem növekednek számottevően (az energiakiadás a várhatóan folyamatosan növekvő energiaárak miatt nem csökkenthető, a hatékony felhasználással csak szinten tartható a jövőben).

Bővebben: Klímabarát háztartások – Útmutató családoknak
A Hétköznapi kalauz c. kézikönyv is segít a hatékony háztartás kialakításában, l. még honlapunk Tudástár oldalát.

Filmajánló, linkek a témában:

Durva ébredés – Az olaj alkonya. Négyrészes amerikai ismeretterjesztő film. A fosszilis energia, és ezen belül az olaj korszaka néhány évtizeden belül már csak történelem lesz. Két évszázad alatt elhasználjuk ezt a több évmillió alatt képződött nem megújuló természeti erőforrást. Az olajcsúcs
a termelés maximuma, a készlet csökken, az energiaigény pedig nő.

dr. Hetesi Zsolt fizikus Az utolsó óra c. előadása 2008 októberében. Szerinte ez az utolsó gazdasági válság a mai nyugati fogyasztói társadalom történetében. Egyre többet fogyasztunk, és az olcsó olajkészletek végére értünk. 2008-ban, lényegében egy év alatt ötszörösére nőtt az olaj hordónkénti ára: 20 dollárról 100 dollárra. Kutatásaik szerint 2012-től várhatók az ellátási gondok, mert az igények nőnek, a gazdaságos kitermelés viszont nem nő. Mit tehetünk?

Jeremy Leggett geológus, olajipari szakértő az olajcsúcsról. A témáról írott könyve, A fele elfogyott címmel 2008-ban jelent meg magyarul. Azt vallja, hogy az olajkitermelés nem 30-50 év múlva, hanem néhány éven belül túljut a csúcspontján, és onnantól nem tud lépést tartani a növekvő kereslettel, ami az olajfüggő világgazdaság összeomlását vonhatja maga után. Az olajkitermelés 2004 vége óta stagnál, termelési platón vagyunk, és szerinte nagyon szerencsések leszünk, ha 2011-ig nem kezd érzékelhetően csökkeni a megfizethető olajkínálat a világpiacon - nyilatkozta 2008-ban.

Szám Dorottya blogja, Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport
Kuba a szerző szerint talált megoldást az olaj hiányára. Kuba számára komoly csapást jelentett a Szovjetunió összeomlása. 1990-ig a trópusi termékekért, főleg cukorért cserébe a Szovjetunió olajat, traktorokat, műtrágyát, növényvédő szereket stb. szállított a sok vegyszert igénylő kubai monokultúrás gazdálkodás fenntartására. Azóta Kuba fenntartható mezőgazdaságra váltott. 

A jövő farmja. A BBC filmje a mezőgazdaságról szól, a közelgő energiaválság, az éghajlatváltozás hatásáról, és néhány lehetséges válaszról.