Frissítés: 2023. dec. 13. Már átlag 1,2 fokkal melegítettük föl a Földet – ám a gyorsuló ütemű klímaváltozás csak tünet, életmódunk, növekvő népességünk növekvő fogyasztási szokásainak tünete. A világ lakható területeinek már több mint a felét átalakítottuk növénytermesztésre és állattartásra, és már 1 millió fajt fenyeget a kihalás veszélye.

Egy végtelenül nyitott, globális világban élünk, ahol a természeti folyamatokra nem jut kellő figyelem, a gazdasági-kereskedelmi, növekedési, fogyasztási szempontok szinte mindent felülírnak. És ezzel alig 100 év alatt sikerült magunkat egy olyan stabil állapoton kívülre navigálni, amiben az elmúlt 10 000 évben, a holocén korában léteztünk. Átléptünk az ember uralta instabil antropocén korba.

Ha csak az éghajlatváltozásról beszélünk, elfedjük a probléma összetettségét, mert az emberiség eddig megszokott életmódját fenyegető veszélyeknek az éghajlatváltozás csak az egyike – annak ellenére, hogy gyorsul a változás üteme, és várhatóan már 2030-ra eléjük a kritikus 1,5 fokot!

Létünk hosszú távú fennmaradása szempontjából a modern világ legfontosabb környezeti kérdése az energia. Ezt követi a víz, az élelmiszer, amihez talaj is kell. Ám beavatkozunk a természet rendjébe – a kontinensek felszínének már több mint a felét, erdőket, mezőket, réteket alakítottunk át műtrágyázott mezőgazdasági területté. Elképesztő méreteket ölt az energiaigényes és szennyező globális áruszállítás, ami a biológiai sokszínűséget és az ökoszisztémákat is veszélyezteti...

11 bolygóhatár – 5 már növekvő kockázatú zónában

Johan Rockström klímakutató, a Potsdami Éghajlatkutató Intézet igazgatója tudóstársaival 2009-ben kilenc olyan folyamatot azonosított (éghajlatváltozás, bioszféra épsége, földhasználat változása, biokémiai áramlások=tápanyagkörforgás, vízkörforgás, óceánok vizeinek savasodása, ózonréteg csökkenése, aeroszolok mértéke, mesterséges anyagok hatása), amelyektől a Földön minden élet függ, és ezek mindegyikén belül elkezdték meghatározni azokat a fő és alhatárokat, amelyeket nem lehet átlépni anélkül, hogy az emberiség létét ne veszélyeztetnénk.

2022-re ebből már öt (narancsszínnel jelölt) terület (bioszféra genetikai épsége, mesterséges anyagok hatása, biokémiai áramlások=tápanyagkörforgás, éghajlatváltozás, földhasználat változása és részben a vízkörforgás) biztonságos működési határait átléptük - már a nagy kockázati zónában vagyunk. És a romló hazai helyzetkép sem biztató. 

A szakértők szerint még van időnk változtatni, de nem szabad elfeledni, hogy a 2020 és 2030 közötti döntéseink és cselekedeteink fogják meghatározni bolygónk jövőjét!

FRISSÍTÉS: A legújabb, 2023 szeptemberében közzétett frissítés szerint már az összes határt számszerűsítették a kutatók, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kilenc határ közül már hatot áthágtunk.

A frissített ábra nem mutat javulást, sőt a tápanyagkörforgásban a foszfor túlhasználata utolérte a nitrogénét. A 9 számszerűsítettett határ közül a biodiverzitás funkcionális épsége, az éghajlatváltozásnál a sugárzási kényszer és a CO2-kibocsátás mértéke, valamint a vízkörforgásnál a kék víz, azaz az édesvízhasználat mértéke egyaránt a narancs színű, nagy kockázati zónába nyúlik. Csak 3 határ (ózoncsökkenés, légköri aeroszol-terhelés, óceánok savasodása) kivétel, ezek még a biztonságos, zöld zónában vannak.

A határok átlépése növeli a nagy léptékű hirtelen vagy visszafordíthatatlan környezeti változások kockázatát.

Forrás: Stockholm Resilience Centre, FNA

Kapcsolódó cikkek

Mit tehetsz Te – heti kihívások

Feléljük a Föld forrásait – vészesen túlfogyasztunk

Bolygónk jövője – létünk határai – videó

Feszegetjük létünk határait 1.

Az emberiség legnagyobb dilemmája

Mától már a jövőt éljük föl

Egyre több a beton - romló hazai helyzetkép