Terítéken a szója – tudta, hogy szinte naponta eszi?

A szója vetésterülete alapján jelenleg a világon a 4. legjelentősebb növény, túlzott termesztése és fogyasztása veszélyezteti a környezetet, a fajgazdagságot és egészségünket. A tányérunkra kerülő élelmiszer előállítása, a gépesített termelés, gyártás és szállítás rengeteg fosszilis erőforrást és vizet használ el.

Hallott már a szójaprotein-izolátumról? Nem? Pedig a feldolgozott élelmiszerek 60%-ában jelen van, vagyis ily módon szinte nap mint nap eszünk szóját anélkül, hogy ezt tudnánk. Ez a szójababból savas mosással nyert, magas fehérjetartalmú származék snackek, tápszerek, reggeliző pelyhek, péksütemények, fagylalt, joghurt, „egészséges" italkészítmények, húspótlók és tartósított húsok alkotórésze.
Szójalisztet használnak a kenyérkészítéshez, szójaolaj van a margarinban, és a számos élelmiszeren feltüntetett „növényi olaj" legfőbb összetevője is a szója.

Szójával táplált állatok húsát esszük, és szójával dúsítják a húskészítményeket. A hústermék tömegének átlag 5-6%-át helyettesítik a fehérjedús szójával, ugyanis 1 kg szójaliszt fehérjetartalma 2-3 kg húséval egyezik meg. Térfogatnövelőként is használják húskészítményekben, mert a szója egyes fajtái saját súlyuknál akár tízszer több vizet képesek megkötni.
A szója-lecitin (E 322) is életünk része – az egyik legszélesebb körben használt élelmiszeradalék megtalálható a margarinban, majonézben, csokoládékban, süteményekben, kekszekben, leveles tésztákban, instant porokban, tej- és kakaóitalokban, csecsemő- és gyermektápszerekben (sőt takarmányban, gyógyszerekben, kozmetikumokban).
A szójabab, a szójafehérje ma már olyan mennyiségben és formában táplálkozásunk része, ami egyáltalán nem szolgálja egészségünket.

Nehezen emészthető

Húspótlóként, az egészséges táplálkozás részeként kínálva is nagy a csábítás, egyre bővül a forgalomba kerülő termékek listája: szójatej, szójaolaj, tofu (túrószerű sajt), tempeh (szójasajt), misszó (szójakrém), szójaliszt, szójapehely, szójagranulátum, szójakocka.
A szója valóban fontos növényi fehérjeforrás, a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakban rendkívül gazdag, ám erős enzimgátló anyagokat tartalmaz, amelyek blokkolják a fehérjék emésztéséhez szükséges enzimek működését. Kálium-, magnézium-, vas- és E-vitamin-forrás, ám ezek felszívódását a bélrendszerben gátolja a babfélék fitátsav-tartalma, amelyből a hüvelyesek közül a szójában van a legtöbb. A préselt szójababból kivont szójaolaj a koleszterinszintet csökkentő linol- és linolénsavban gazdag. Nagy mennyiségben tartalmaz az agy és a máj működését segítő lecitint. Izoflavon (fitoösztrogén, azaz növényi női nemi hormon) tartalma mértékkel fogyasztva csökkentheti egyes ösztrogénfüggő rákfajták kialakulásának esélyét. Mértékkel fogyasztva.

A fitoösztrogének azonban nagyobb mennyiségben kedvezőtlenül befolyásolhatják szervezetünk természetes hormontermelését, különösen a még kialakulatlan hormonháztartású kisgyermekek esetében, mivel erősen megemeli az ösztrogénszintet. A fitoösztrogének a pajzsmirigy működését is csökkenthetik. A szójatej, a szójás csecsemőtápszer is tartalmaz izoflavont, amely befolyásolhatja a gyerek későbbi termékenységét, a nemzőszervek fejlődését.
Ráadásul a szójabab természetben előforduló formája emberi fogyasztásra alkalmatlan, eleve csak feldolgozva – lassú erjesztéssel vagy magas hőmérsékletű, savas kémiai eljárással – válik emészthető táplálékká. A hagyományos erjesztéssel készült szójatermékek, mint a tempeh és a miso (ha mértékkel fogyasztjuk) jótékony hatásúak lehetnek, mert eközben a szójabab számos említett gátló, káros hatása megszűnik, a nem erjesztett szójatermékekre, mint a tofu és a szójatej, ez már jóval kevésbé igaz.
A szójaételek hasi puffadást, gázképződést okozhatnak. A szójafehérje allergiát válthat ki – tünete bőrkiütés, hasmenés, hányás, gyomorgörcs, légzési nehézség egyaránt lehet –, és ez napjainkban legalább olyan gyakori, mint a tejallergia.

Klímaveszélyes mérték

A szójabab világsikerét közel 40%-os fehérje- és 20%-os olajtartalmának köszönheti. Nemcsak emberi táplálkozásra és takarmányozásra, hanem számos ipari termék gyártásához egyaránt jó alapanyag.
Vetésterülete alapján a szója a világon a 4. legjelentősebb növény, ma már közel 100 millió hektáron vetik, évente több mint 220 millió tonnát takarítanak be. Legnagyobb termelője az Egyesült Államok, azt követi Brazília és harmadikként Argentína.
A Délkelet-Ázsiában őshonos, víz- és páraigényes trópusi növényt hazánkban a II. világháború óta termesztik növekvő mennyiségben, ma már 30-35 ezer hektáron, a termés a hazai felhasználás közel egyötödét fedezi.
A szójatermő-területek a természetes élőhelyek, elsősorban az esőerdők irtásával, felégetésével, termelésbe vonásával növelhetők világszerte. Csak az Amazonas területén, a világ legnagyobb összefüggő őserdejéből 1970 óta percenként átlag 4 futballpályányi területről vágják ki a fákat, hogy mezőgazdasági földeket nyerjenek, amelyeken legnagyobb mértékben a takarmányszója termelési területe nő. (Mára a 6,1 millió km2-nyi erdőség 20%-a tűnt el.)
Az erdő a Föld tüdeje, oxigénné alakítja a szén-dioxidot – ha kiirtjuk, gyorsul a klímaváltozás, sérül a biológiai sokféleség, a fajgazdagság. Az ipari méretű, monokulturás szójatermesztésnek nagy a víz- és szénlábnyoma.

Azzal, hogy a növekvő mennyiségű szójatermést ma már nem közvetlenül emberi fogyasztásra, hanem annak közel 95%-át az állatok takarmányozására fordítják, szintén az éghajlatot veszélyeztetik.
Az állati eredetű élelmiszerek előállításának jóval nagyobb a környezeti terhe és az éghajlatváltozást fokozó szénlábnyoma, mint a növényi élelemé.
Mindemellett a szójatermékek több mint 90%-a genetikailag módosított élelmiszer, ráadásul az egyik legnagyobb arányban rovarirtó szerekkel kezelt termény.
A hazai termés előnye, hogy génmódosítás-mentes, és a hazai felhasználás szállítási szénlábnyoma is csekély, ám sajnos a szója termését nem a hagyományos erjesztéssel alakítják fogyaszthatóvá.
Szóját mértékkel együnk, és ha már eszünk, mindenképp válasszuk a hazait. Húsmentes klímabarát napokra szója helyett javasoljuk például a csicseri-, lencse- vagy diófasírtot, és a változatos, előkezelés nélkül fogyasztható egyéb hüvelyeseket, mint a hazai tarkabab, zöldbab, borsó, lencse.

Késsel, villával az éghajlatváltozás ellen. Ez az, amit mindenki megtehet. Minden héten.
Bővebben: www.husmenteshetfo.hu

A magyar húsmentes hétfő mozgalom támogatói: