Vizes élőhelyek világnapja – február 2.
A világ folyórendszereinek mára csaknem a fele károsodott valamilyen mértékben. A folyók, tavak apadásának egyik oka az éghajlatváltozás, a másik, hogy gyorsabban használjuk (és szennyezzük) el a vízforrásokat, mint ahogy a természetes rendszerek újratöltődnek. Riasztó, hogy hazánkban a természetes folyóknak és tavaknak csak 12%-a van jó ökológiai állapotban. (Frissítve 2020.)
A folyók csaknem 70%-ánál csökkent a vízhozam világszerte, egyes folyók már nem érik el az óceánt, kiszáradnak. Mára a világ jó néhány nagy tava is jelentéktelen méretűvé zsugorodott, mint például a közép-ázsiai Aral-tó, a nyugat-afrikai Csád-tó vagy a közel-keleti Urmai-sóstó.
A vizes élőhelyeket egyrészt sújtja az éghajlatváltozás, amely módosítja a csapadék eloszlását, fokozza a párolgást, másrészt a Föld számos régiójában gyorsabban használják föl a vízforrásokat, mint ahogy ezek a rendszerek újratöltődnek. A víz- és talajszennyezés, az ipar és a mezőgazdaság, a helytelen vízgazdálkodás, gát- és tározóépítés, folyószabályozás szintén sokat ront a vizes élőhelyek ökológiai állapotán, veszélyeztetve azok fenntarthatóságát.
A vizes élőhelyek 87%-a már eltűnt a modern korban a WWF 2018. évi éves jelentése szerint, a Földön található édesvízi populációk 81%-kal szorultak vissza. (L. lent Ramsari egyezmény.)
Hatszor több fogyott
A víz nagy kincs, víz nélkül nem lenne élet. A Föld édesvízkészlete állandó, ám a népesség folyamatosan nő, tehát az egy főre jutó készlet folyamatosan csökken.
A népességnövekedés velejárójaként a víz iránti keresletet tovább növeli az öntözéses mezőgazdaság, az iparosodás, az energiatermelés, az igen erőteljes városiasodás és a növekvő életszínvonal. Az utóbbi évszázadban hatszorosára nőtt a vízhasználat világszerte, ez a népesség növekedésének kétszerese - azaz a vízfelhasználás kétszer gyorsabb ütemben nőtt az elmúlt száz évben, mint a Föld népessége.
A mennyiségi és minőségi korlátok miatt a víz ma már világszerte stratégiai fegyver, akárcsak az olaj.
Hazai vizeken - alvízország, szárazodás
A magyarországi folyókon sok víz érkezik hazánkba. Felszíni vizeink 96%-a azonban a felső folyásnál fekvő országok környezethasználatától és gazdaságától függ. Alvízi országként függünk a felvízi országoktól, és az ország területén a vízeloszlás nem egyenletes.
A WWF Magyarország adatai szerint hazánkban a természetes folyók és tavak közül csak 12% van jó ökológiai állapotban. A Duna és nagyobb mellékfolyói egykori ártereiknek mintegy 80%-át elveszítették, a Tisza hossza pedig alig 2/3-ára rövidült a folyószabályozások miatt.
A folyók és hullámtereik közti kapcsolat tovább romlik, mert a kiegyenesített folyók medre folyamatosan mélyül. A folyók vize egyre ritkábban jut ki a mellékágakba és holtágakba, sok esetben az árvízvédelmi töltésekkel közrefogott hullámterek sem jutnak elegendő vízhez. A töltéseken kívüli területekre már nem jut el a folyók vize, ezért egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint, a szárazabbá és melegebbé váló időjárás, a vízhiány és az aszály.
Több teret a folyóknak
A folyók és vizes élőhelyek kezelése során a WWF több teret adna a folyóknak. Ahol lehetséges, ott az árhullámok éltető vizét vissza kell engedni a mellékágakba és holtágakba, valamint fontos lenne, hogy az ilyenkor érkező többletvíz kijusson a szabályozások során lecsapolt egykori mély fekvésű, vizes élőhelyekre, amelyek nem igazán alkalmasak mezőgazdálkodásra. Ezzel javulna a természeti sokszínűség - a nedves rétek, erdők, tavak, nádasok természetes szivacsként működve megtartják a vizet, és a folyókat övező, gazdálkodásra alkalmas területek általános vízellátása is jobb lesz.
Az utóbbi tíz évben a WWF és helyi partnerei 8000 hektár vizes élőhelyet állítottak helyre a Duna vízgyűjtőjének vízfolyásain. 2020-ig újabb 5300 hektáron terveznek élőhely-helyreállításokat.
A víz előkelő helyen áll az EU direktívái által is védett természeti erőforrások között, megőrzése érdekében uniós források is felhasználhatók. Hazánkban azonban jelenleg az elérhető EU-források elenyésző hányada szolgálja közvetlenül vizeink helyreállítását.
Hazánk a 2014-2020-as uniós ciklusban összesen kapott 10 200 milliárd forintból közel 20 milliárd forintot fordított – 34 projekt keretében – 40 ezer hektárnyi vizes élőhely rekonstrukciójára az Agrárminisztérium 2020. februári összesítése szerint.
Ramsari egyezmény 1979
A vízimadarak és élőhelyeik védelmében az iráni Ramsar városában írt alá 18 ország nemzetközi egyezményt 1971. február 2-án, azóta minden évben ez a nap a Vizes élőhelyek világnapja. Ez volt a világon az első olyan nemzetek közötti, globális egyezmény, melynek célja valamilyen természeti érték védelme.
Az egyezményt aláíró kormányok a biológiai sokféleség megőrzése érdekében vállaltak felelősséget. A kétezres évekre az egyezmény már a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült, amit eddig 171 ország írt már alá. Magyarország 1979-ben csatlakozott a közösséghez, és azóta 29 területet jelölt a ramsari listára 243 410 hektár kiterjedésben, melyek közül Tata 2018-ban elnyerte a Ramsari Város címet a vadludak és élőhelyük védelméért.
Forrás: WWF/FNA
