Étkezésünk ökolábnyoma – felelős fogyasztó a magyar?
A magyar lakosság körében alapvetően a húsalapú étrend a meghatározó - ételeink közel 70%-a állati eredetű termék. A jövedelem növekedése azonban nem a kisebb lábnyomú minőségi ételekre váltást ösztönzi, hanem együtt jár az élelemfogyasztás mennyiségének folyamatos növekedésével - derül ki egy új hazai kutatásból. Pedig megéri minőségire váltani.
A táplálkozás egészségünk és jólétünk alapja - mégsem csökken a túlzott fehérjefogyasztás, sőt nő a szénhidrát- és zsiradékfogyasztás a fejlett országokban, és Magyarország sem kivétel.
A jövedelem fontos szerepet játszhat az egészségesebb és kisebb környezetterhelésű élelemfogyasztásban. Kérdéses, hogy tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel, azaz a nagyobb jövedelem egészségesebb irányba tereli-e fogyasztásunkat. Ezt kutatta Csutora Mária és Vetőné Mózer Zsófia, a magyar lakosság élelmiszer-lábnyomát felmérő tanulmányukat az Élet és Tudomány tette közzé.
Étkezésünk ökolábnyoma
A terület és az energia az élelmiszer-fogyasztás két legfontosabb természeti erőforrása. A fosszilis erőforrásokon alapuló mezőgazdaság eltartóképességének határához közelít, alig tudja kielégíteni a növekvő igényeket. A fogyasztók felelősek fogyasztásuk környezeti hatásáért – és étrendünknek jelentős a környezeti hatása.
A környezeti hatást méri az ökológiai lábnyom, amely ráirányítja a figyelmet az erőforrások végességére, valamint arra, hogy mit tehetünk élelmiszer-lábnyomunk csökkentése és javuló egészségünk érdekében.
Az állati eredetű élelmiszerek előállításának viszont sokkal nagyobb a környezeti terhe, ökológiai, szén- és vízlábnyoma, és szervezetünket is feleslegesen megterheli túlzott fogyasztásuk.
A hazai élelmiszer-lábnyom a KSH Háztartási költségvetési és életkörülmények élelmiszer-fogyasztási statisztikáján alapul, amely 9055 háztartás reprezentatív, országos adatfelvételére épül. A fogyasztási adatokat a kutatók kiegészítették a Global Footprint Network Magyarországra vonatkozó élelmiszerlábnyom-adataival.
Jövedelem vs ökolábnyom
Egy magyar felnőtt átlagos élelmiszer-fogyasztásának előállításához 0,57 globális hektár értékű földterületre volt szükség 2013-ban. Bár az egy főre jutó hazai ökolábnyom értéke kisebb, mint a nyugat-európai, mivel élelmiszer-fogyasztásunk mennyisége alatta marad az európai átlagnak, ám a kördiagramból kiderül, hogy étrendünk összetétele nem épp kedvező, ugyanis ételeink közel 70%-a állati eredetű termék (a 17%-os zsiradékfogyasztás a növényi olajokat is magában foglalja).
A magyar lakosság körében alapvetően a húsalapú étrend a meghatározó (61%). Az élelmiszer-lábnyom nagy részét a húsok (29%), a tej, tejtermékek (24%) és a zsiradékok (17%) fogyasztása teszi ki. A gabonafélék (cereáliák, 16%), a zöldség és gyümölcs (8%), valamint a cukor (1%) fogyasztásának kisebb a részaránya.
Az átlagos élelmiszer-lábnyom szerkezete Magyarországon
A nagyobb jövedelem elvileg együtt jár a mennyiség növekedésével, ugyanakkor feltételezhető, hogy a nagyobb jövedelem egészségtudatosabb életmóddal párosul, ami viszont mérsékelheti az élelemfogyasztást. Ez utóbbi feltételezés azonban csak a két legfelső jövedelmi tizedbe tartozókra igaz hazánkban. A jövedelem növekedésével ugyanis a 8. jövedelmi decilisig folyamatosan nő az élelmiszer-lábnyom, a 9. és 10. tizedben a növekedés már kisebb mértékű, ám a csoportok között alig van különbség.
A gabonafélék kivételével minden élelmiszerfajta fogyasztási mennyisége és ebből adódóan ökolábnyoma is nő a jövedelmi helyzet javulásával - a húsfélék, tojás- és tejfogyasztás ökolábnyoma ugyan mérsékelten, ám a tejtermék, zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztásának lábnyoma erőteljesebben nő. A gabonafélék fogyasztásának ökolábnyoma viszont közel azonos szintű minden jövedelmi csoportban.
A legalsó jövedelmi tizedbe tartozók lábnyoma 31%-kal kisebb, míg a legfelsőbe tartozóké 27%-kal nagyobb az átlagos hazai élelmiszer-lábnyomhoz képest. A jövedelmet és az egyes élelmiszerfajták fogyasztását összehasonlítva kiderül, hogy a halfogyasztás ökolábnyoma 7,5-szerese, a gyümölcsöké 4,4-szerese, a tejtermékeké 4-szerese a legfelső tizedben a legalsó tized fogyasztásának.
A gyümölcsfogyasztást részletesebben vizsgálva a legnagyobb eltérés a sárgabarack, a körte, az őszibarack és a földieper fogyasztásában tapasztalható a legfelső és legalsó jövedelmi decilisbe tartozók ökolábnyoma között.
Több pénz, jobb egészség?
Sokan azt tartják, hogy az egészséges étrend akadálya a megfelelő jövedelem hiánya. A jövedelem növekedése azonban nem a kisebb lábnyomú minőségi ételekre váltást ösztönzi a kutatás szerint, hanem együtt jár az élelemfogyasztás mennyiségének folyamatos növekedésével, kivéve a leggazdagabb 20%-ot.
A legfelső és legalsó jövedelmi decilis ökológiai lábnyomának összehasonlítása
A legfelső két jövedelmi tizedet vizsgálva látható, hogy kissé csökken a hús- és kenyérfélék, tojás és burgonya fogyasztásának ökolábnyoma a 8. tizedhez képest. Vagyis ezekből nem fogyasztanak többet, gyümölcsből, zöldségből viszont igen.
Összességében megállapítható, hogy a jövedelem jelentős befolyásoló tényezője Magyarországon az élelmiszer-fogyasztás szerkezetének és mennyiségének. Ám csupán a fogyasztók legfelső 20%-a tud egészségesebben táplálkozni (nem növekszik a húsfélék, tojás, cukor és zsiradék fogyasztása, viszont nő a zöldség- és gyümölcsfogyasztás).
A közepes jövedelműek nem élnek a viszonylag nagyobb jövedelemből adódó egészségesebb étrend lehetőségével, a nagyobb jövedelmet többletfogyasztásra fordítják. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás csak kiegészítésként jelenik meg és nem a nagyobb ökolábnyomú és kevésbé egészséges élelmiszerek fogyasztása helyett.
többlet Kalóriából, zsírból, fehérjéből
Magyarországon a kalóriabevitel 13%-kal meghaladja az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által ajánlott mennyiséget. A felnőtt lakosság több mint 80%-a a javasolt napi fehérjebevitelnél nagyobb mennyiséget fogyaszt, a zsírbevitel pedig jelentős mértékben túllépi az ajánlott mennyiséget. Az élelmiszer-fogyasztás egészségügyi ajánlásoknak megfelelő csökkentése kettős előnnyel járhat: egészségügyi és környezeti szempontból is kívánatos.
A kutatásból kiderül, hogy a jövedelem emelkedése nem ösztönöz élelmiszer-fogyasztásunk egészségi és környezeti szempontból egyaránt kedvező megváltoztatására – ehhez elengedhetetlen a fogyasztók tájékoztatása, tájékozottsága.
Étkezési szokásaink megváltoztatásával nemcsak egészségesebbek leszünk - ezzel szénlábnyomunk is jelentősen csökken, és mérhetően lassítjuk a felmelegedést:
1 ember 1 húsmentes vegán nap -4 kg CO2/nap
100 ember heti 1 húsmentes nap -400 kg CO2/nap
200 000 ember heti 1 húsmentes nap -800 000 kg CO2/nap
Forrás: Élet és Tudomány/FNA
kapcsolódó cikkek
Diétamítosz - nem a mennyiség számít