Az emberiség legnagyobb dilemmája
„Nem azért vagyunk bajban, mert sokan vagyunk, hanem azért, mert egyre többet akarunk fogyasztani, és erre a Földön nincs lehetőség. Szerintem ez a világ legnagyobb kérdése.” Szarka László geofizikussal, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának főigazgatójával folytatott beszélgetés rövidített, szerkesztett változata.
Saját magunkat sodorjuk katasztrofális helyzetbe, mert nemcsak egyre többen, hanem egyre többet akarunk: több terméket, több szolgáltatást, nagyobb kényelmet. Ráadásul olyan helyekre költözünk, ahol nem érdemes tartósan berendezkedni. Egyszerűen olyan „szolgáltatásokat" várunk el a természettől, ami természetellenes. De a profit érdekében úgy tűnik, bármire képesek vagyunk.
A gazdasági növekedés szinte észrevétlenül változtatja meg életünket. Az ember ma már 18 terawattnyi teljesítménnyel alakítja környezetét, a természet helyére nyomul, szennyezi a vizet, a levegőt, a földet, és feléli a természeti forrásokat.
Száz év alatt a Föld népessége négyszeresére, az energiafogyasztás több mint tízszeresére, a termelés (azaz a jövőbeni szemét mennyisége) hússzorosára nőtt.
nem A felmelegedés és a népességnövekedés a legfontosabb veszély
Ha csak az éghajlatváltozásról beszélünk, elfedjük a probléma összetettségét, mert az emberiség eddig megszokott életmódját fenyegető veszélyeknek az éghajlatváltozás, akár melegedéssel, akár hűléssel folytatódik, csak az egyike, és nem is a legfontosabbika.
Nem az a baj, hogy nő a Föld lakóinak a száma, hanem az, hogy a nyugati életmódnak sokkal nagyobb a környezeti lábnyoma. Hétmilliárd ember kb. 500 millió tonna emberi biomasszát (ennyi a Badacsony tömege) jelent, ennél a termeszhangyák biomasszatömege nagyobb, mégis kisebb a környezeti hatásuk. Nem azért vagyunk elviselhetetlenek, mert sokan vagyunk, hanem azért, mert sokat akarunk fogyasztani, és erre a Földön nincs lehetőség. Ez a világ legnagyobb kérdése.
A világ népessége évente 80 millióval nő, 2050-re várhatóan elérjük a 9 milliárdot. Benne van a Bibliában, hogy sokasodjatok és népesítsétek be a Földet, de az nincs benne, hogy mindenkinek legyen úszómedencéje meg Alfa Romeója. Vissza kellene fordítanunk a fejlődést, mert energiafelhasználásunk nyomot hagy a Földön, amit ökológiai lábnyomnak is szoktak nevezni. Fejlett társadalmunkban olyan kényelmesen élünk, hogy az már testi és lelki károsodást okoz. Nem tesz jót nekünk a fosszilis energia nyújtotta kényelem, a korlátlan lehetőségek világában elhatalmasodik az emberen a soha nem elég érzés.
A világ legfontosabb környezeti kérdése a kényelem és a hosszú fennmaradás szempontjából az energia. A második a víz, a harmadik az élelmiszer, amivel máris ott vagyunk a talaj kérdésénél. A talaj szintén veszélyben van, mivel a mértéktelen műtrágyázás miatt egyre terméketlenebbé válik. Beavatkozunk a természet rendjébe azzal, hogy a kontinensek felszínének már több mint a felét, erdőket, mezőket, réteket alakítottunk át mezőgazdasági területté. Elképesztő méreteket öltött a globális áruszállítás, energiaigényes, szennyező és invazív fajok betelepítésével is jár, ami veszélyezteti a biológiai sokszínűséget és az ökoszisztémákat.
Napenergia-konzervekből élünk jól
Az ember átlagosan százszor annyi energiát használ el a Földön, mint amennyi a saját fizikai erejéből telne. Az energia 80%-át kőszénből, kőolajból és földgázból nyerjük. Ha a szószólók igazán komolyan gondolnák a globális éghajlatváltozás „megállítását", egész egyszerűen kevesebb szenet, olajat kellene elégetni. Fogja vissza a nyugati világ a fogyasztását, és máris csökken a szén-dioxid-kibocsátás. De mi történik? Az USA például palagázt termel, és exportálni akarja Európába ahelyett, hogy minden erőnkkel arra törekednénk, hogy minél kevesebb fosszilis energiaforrást használjunk fel, és az utánunk következő nemzedékeknek is hagyjunk belőle.
Ami a megújulókat illeti, sajnos illúzió, hogy át lehet térni a tisztán, bőségesen elérhető megújuló energiára. Az igaz, hogy a Földet érő napsugárzás energiája csaknem tízezerszerese jelenlegi energiafelhasználásunknak, de nem ebből élünk, hanem napenergia-konzervekből, a fosszilis energiákból. A felhasznált fosszilis energia részaránya az atomenergiával együtt 83%-ot tesz ki, a megújulóké 17%, ebből a hagyományos biomassza 9, a vízenergia 4, és a szélre, Napra, geotermikára és bioüzemanyagokra együttesen 5-6% marad. A teljes átálláshoz ezt az 5-6%-ot kellene meghússzorozni, azonban a Földet elérő napsugárzásnak csak nagyon kis része vonható el a természettől következmények nélkül.
A megújulók is hatnak a környezetre. Az atomenergia legnagyobb környezeti hátránya a biztonsági kockázat, a biomasszáé, hogy éppen azt a területet számolja fel, amit meg szeretnénk védeni. A napelemek megfelelő hatásfokát különleges ritkaföldfémekkel érik el, a szélturbinákba igen erős mágnest építenek a gazdaságos működtetéshez. A ritkaföldfémek csak nagyon kis koncentrációban találhatók a természetben, viszont sok kell belőlük, bányászatuk óriási környezetkárosítást okoz, ám mivel az nem a szemünk előtt zajlik, ezeket „környezetbarát" technológiáknak gondoljuk.
Olyan energia, ami egyszerre lenne biztonságos, tiszta és hatékony, nincs. A környezeti hatás az energia mennyiségétől, és nem a fajtájától függ. Ami kis mennyiségben gyógyszer, az nagy mennyiségben méreg, vagyis az egyes energiafajták környezeti hatása nagyjából akkora, mint amilyen a százalékos részesedésük a teljes energia-portfólióból.
Óriási csodákra képes az ember...
Sokan bíznak a tudományos felfedezések, a technika fejlődésében. Tételezzük fel, hogy például megvalósul a szabályozott magfúzió, és az emberiség energiafogyasztása korlátlanul növekedhet. Mi lehet ennek a korlátlan energiafelhasználásnak a következménye? Az, hogy nem 18 terawattal, hanem 28, 38, 100 terawattal fogjuk bombázni a Földet. A jelenleginek a többszörösével folytatódna a termékgyártás, az épületek, az autópályák építése, s mivel a Föld felszíne véges, előbb-utóbb az utolsó négyzetcentimétert is mesterségessé alakítanánk át... És akkor megszűnik a természet. Hiába elméletileg végtelen a növekedés, gyakorlatilag nem az.
Attól még, hogy a növekedés megállíthatatlannak látszik, valahol van egy korlát, és ha azt átlépjük, egy ma még pontosan nem ismert nagyobb katasztrófa fog bekövetkezni. A katasztrófák fő jellemzője, hogy miközben lassan, szinte észrevétlenül haladunk feléjük, nagyon hirtelen érnek bennünket, amikor odaérünk. Egy homokvárat is sokkal tovább tart felépíteni, mint amennyi idő alatt az eső elmossa. Építjük az emberi civilizációt, túlterjeszkedünk, és egyszer csak a természet mindent elvisz.
A fogyasztói társadalom szétveri saját természeti alapjait, és minél gyorsabban növekedünk, annál hamarabb fogunk elérni egy olyan kritikus ponthoz, amikor szükségszerű az összeomlás. A folyamat mára leegyszerűsödött: folyik a harc a még meglévő természeti erőforrások birtoklásáért, de ezt különféle figyelemelterelő technikákkal, például szén-dioxid-egyoldalúsággal vagy a zöldenergia-források túlértékelésével álcázzák.
Az alapprobléma az, hogy a fogyasztói társadalom növekedési igénye végtelen, miközben Földünk véges.
Forrás: innotéka