Nagy műhó semmiért?

szo, 01/24/2015 - 20:14 — FNA

Tél. Hó. Síelés. A síelésnek egyre nagyobb az ökolábnyoma, egyre több sípálya megy csődbe a klímaváltozás miatt – a költséges ágyúzással viszont tovább gyorsítjuk a változást. Ágyúzzunk vagy inkább alkalmazkodjunk, ez itt a kérdés.

Becslések szerint csak Ausztriában mintegy 20 ezer hóágyú szórja a műhavat hatalmas összegeket felemésztve - a bevételek közel 20%-át költötték 2000 óta az osztrák sípályákon hópótlásra. Egyre több sípálya megy csődbe a klímaváltozás miatt.

Nemcsak a fenntartás költségei nőnek, a környezetkárosítás is egyre nagyobb. Milliók kedvenc téli időtöltéséről kevés embernek jut eszébe a környezetszennyezés vagy az élővilág pusztítása, pedig a síelésnek igencsak nagy az ökolábnyoma. Kérdés, hogy megéri-e?

Nincs megállás

Az alpesi síterepeken nyaranta a pályaépítők a talajt lánctalpas buldózerekkel egyengetik el. A szezon kinyújtása, a forgalom növelése érdekében új és újabb lifteket építenek, erdőket vágnak ki, új kiszolgáló épületeket emelnek, és a klímaváltozás miatt egyre magasabbra törve hóágyúrendszereket telepítenek – mindez erős beavatkozást jelent a hegyi élővilág sérülékeny ökológiai rendszerébe.

A zaj, a pályák éjszakai világítása is rombol: a reflektorok az éjszaka rajzó rovarfajok pusztulásával fenyegetnek, és teljesen átalakíthatják, megzavarhatják a hegyvidéken élő állatfajok életét. Szezonban a pályák csak késő éjjel csendesednek el, ám akkor jönnek a pályakarbantartók, és ha kell – és egyre gyakrabban kell – a hóágyúk. Zavaró zajjal.

Műhó hűhó

Egy sípálya csak akkor üzemeltethető gazdaságosan, ha egy szezonban legalább 100 napig használható és a hóréteg átlagos vastagsága 30 cm. Ezt egyre inkább csak mesterséges hóréteggel lehet elérni.

Már az 1990-es évek óta Európa-szerte egyre nagyobb hóágyú-rendszerekkel érik el az egyenletes hóborítottságot, mert ha tovább marad fehér a pálya felülete, kevésbé olvad a napmelegtől. Ehhez víztározók, szivattyúk, cső- és elektromos vezetékek kellenek – egyre följebb törve a hegyoldalba.

A mesterséges hóréteghez rengeteg víz és energia kell, meg némi vegyszer. Az ágyúk rendületlenül üzemelnek: víz és vegyi anyagok keverékét permetezik a pályák fölé a fagyott levegőbe.

Egy hektár sípálya műhóval fedése 4000 m3 vizet (míg 1 hektár kukoricaföld öntözése csak 1700 m3 vizet) és 25 000 KWh energiát emészt fel. Becslések szerint csak az Alpok sípályáin 1,5 millió ember teljes évi vízfogyasztásához elegendő vizet fecskendeznek szét hóágyúkkal telente.

Az ágyúkat, ahol megoldható, csapvízzel töltik fel – ám a csapvíz olyan baktériumokat tartalmazhat, amelyek károsan hatnak az élővilágra. Máshol a folyók vizét pumpálják fel a hegyoldalakba, rengeteg energia felhasználásával – és a vízzel idegen ásványi anyagok kerülnek az alpesi környezetbe. Előfordul, hogy az alsóbb szintek lejtőire magasabbról szállítják helikopterekkel a havat. Helikopterekkel!

A hóágyúzás ugyan késlelteti az olvadást, ám a végül lefolyó nagy mennyiségű víz lehordja a termőtalajt, az épített háttér megváltoztatja a környezetet, a kipermetezett víz, az adalékanyagok, és a gépekből kijutó olaj, egyéb kenőanyagok szennyezik a környezetet.

Síelni jó, de nem mindenáron

A sízők – különösen a síelés tömegessé válásával – közvetlen környezeti hatása sem elhanyagolható: ide sorolható a sípályákra tartó autózás környezetszennyező hatása, a sok felszerelés környezeti terhe (ráadásul szinte évente ruhacsere, síléc, cipő stb.), karbantartása (például az erősen mérgező és szennyező vax nem bomlik le a természetben!), a napi fogyasztás, a keletkező szemét és szennyvíz stb.

Síelni jó, de nem mindenáron. Ha már megyünk, válasszunk környezettudatosan fenntartott pályát, zöld szálláshelyet. Amit a hegyre vittünk, vigyük is haza. Legyünk tekintettel az élővilágra. Tiltott helyeken ne síeljünk. Vásárlás helyett béreljünk helyben felszerelést. Válasszuk a sízés környezetkímélőbb módjait, a sítúrázást, sífutást... ám a globális felmelegedés ütemét látva talán érdemesebb télen is túrabakancsra váltani. Nem kell pálya, lift, műhó, vezetékek, víz, vegyszer, energia, síléc és műanyag sícipő, elég egy kényelmes, vízálló (bőr)cipő – tavasztól tavaszig fenntartható.