Veszélyben a sokféleség

v, 05/21/2017 - 23:12 — FNA

Még soha nem fogytak ilyen ütemben a vadon élők, a gerincesek 69%-a már visszaszorult, miközben a Föld 8 milliárd lakója 38 milliárd háziállatot tart a vadonélők rovására. Helyzetjelentés a létünket is fenyegető 6. legnagyobb fajkihalásról május 22-én, a biológiai sokféleség világnapján.

Létünk alapja az élővilág változatosságának megőrzése – erre figyelmeztet a biológiai sokféleség világnapja és a biodiverzitás évtizede. Eddig kevés sikerrel, mert beléptünk egy új tömeges kihalás korába, ami az emberiség létét is fenyegeti. A fajok a vártnál százszor gyorsabban pusztulnak, a gerincesek a normálisnál 114-szer gyorsabban tűnnek el.

Ezt a 2022. évi Élő Bolygó Jelentés bizonyítékai is alátámasztják - a Földön található gerinces fajok populációi 69%-kal szorultak vissza 1970 óta, az édesvízi populációk pedig 81%-kal. Ha továbbra is ugyanígy használjuk a Föld erőforrásait, akkor 2020-ra már 67%-os veszteséggel számolhatunk.

A drasztikus veszteség legfőbb oka az ember

Az emberi tevékenység, az élőhelyek átalakítása, eltűnése miatt már:
• elpusztult a vadállatok 83%-a, miközben az emlősök tömegének 60%-át az ember haszonállatai, legfőképp a sertések adják;
• a földi madarak 70%-a baromfi;
• az emlősök mindössze 4%-a él vadon;
• a növényzet felét felélte az emberiség, bár azok még a biomassza 82%-át adják.

Bár gyerekkönyveink, képernyőink még mindig tele vannak zsiráfokkal, farkasokkal és csimpánzokkal, a valóságban már csak nagyon kevés maradt belőlük. A világon alig 500 ezer zsiráf, szürke farkas, csimpánz él összesen, ezzel szemben 31 milliárd házi szárnyas, közel 2 milliárd szarvasmarha és házi kutya, macska – meg 8 milliárd ember.

Az emberiség valóban meghódította a világot - a vadvilág kárára. Beszédes számok: háziállatok 67%, emberek 32%, vadvilág 1%.

A jelenlegi rohamos fajkihalásért az iparszerű mezőgazdaság, az élőhelyek átalakítása a leginkább felelős a kutatók szerint. A legtöbb erdőt a takarmánytermesztés miatt vágják ki világszerte, de a felmelegedés, a pálmaolaj vagy az avokádó térhódítását is a sokféle fajnak otthont adó érintetlen erdők bánják.

Ahogy a fajok eltűnnek, azzal az olyan nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatások is eltűnnek, mint élelemnövényeink beporzása vagy a nedves területek öntisztulása.

Azt jobban védjük, amit ismerünk

A folyamat talán még megállítható, ha mindannyian teszünk érte. A fajkihalás életmódunk, fogyasztásunk következménye, mi okozzuk, ezért csak mi tehetünk ellene - hétköznapi döntéseink, például hogy csirkét vagy csicserit választunk ebédre, más-más nyomot hagynak a természetben.

Csak egy bolygónk van, és természeti erőforrásai végesek.

Forrás: FNA/WWF