5 trendi étel, ami tönkreteszi a környezetet

Mi az, amit mértékkel fogyaszt egy tudatosan étkező? Húst, hisz a húsgyártás köztudottan súlyosan megterheli a környezetet, sőt az egészséget is. Eszik viszont sokféle zöldséget, gyümölcsöt, de ha igazán figyel étrendjének környezeti hatására, akkor inkább helyit választ, azt, ami épp terem. Tripla haszon!

Tripla, mert jót tesz az egészségnek, a környezetnek és a helyi gazdaságnak (sőt a pénztárcánknak is). Sokan vagyunk, és sokat fogyasztunk. A növekvő kereslet miatt világszerte egyre több területet vágnak tarra, alakítanak termőterületté – és a profit reményében a legkeresettebb árukból túlkínálatra termelnek, ami még inkább rombolja a környezetet és a helyi életkörülményeket.

Avokadó - őserdők bánják

Finom, egészséges, és sokféleképpen elkészíthető! A baj csak az, hogy a mexikói konyha kedvelt alapanyaga mára túlhódította a világot. A világ avokádótermesztését ma is Mexikó uralja, ám a növekvő kereslet miatt egyre nagyobb területeket vágnak tarra, hogy avokádócserjékkel ültessék be az ősi fenyvesek helyét. Az avokádófáknak viszont kétszer annyi vízre van szükségük, mint a fenyőerdőknek, és az őserdők eltűnésével alapvető fontosságú fajokat veszélyeztetnek, többek között a vándorló nagy királylepkéket.

Becslések szerint 2000 és 2010 között évente 690 hektárral nőtt a kivágott erdők száma, a veszteség mára már 150 000 hektárra tehető. Az avokádó annyira jó befektetés, hogy egyes mexikói drogbandák, főként Michoacán megyében, évente 109 millió dollárt keresnek a trópusi gyümölcsön. Hiába hozott a mexikói kormány szigorú törvényeket az őserdők védelmére, a farmerek illegálisan az erdő fenyői alá ültetik a fiatal gyümölcsfákat, majd amint azok eléggé megerősödtek, egyszerűen kiirtják körülöttük az eredeti növényzetet. Jelenleg ellenőrizhetetlen, hogy a boltokban kapható avokádó legális vagy illegális farmról származik-e.

Mit tehetsz? Módjával fogyaszd, nem éri meg az egész világon átutaztatott avokádóval „menőzni", csillapítani éhségedet. Étkezz helyiből változatosan.

Quinoa - az elrabolt arany

A quinoa, az inkák aranya a köleshez hasonló álgabona, nagyon kevés szénhidrátot, meglepően sok fehérjét és ásványi anyagokat tartalmaz. Ugyanúgy könnyű elkészíteni, mint a kölest, gabonára hasonlító, kissé édeskés, semleges íze miatt pedig sok mindennel társítható.

Az eredetileg a dél-amerikai szegények eledeleként ismert fehérjedús quinoa az utóbbi húsz évben lett trendi alapélelmiszer az egészségesen étkezők világában.

És épp ez vele a baj – a bolíviai, perui szegények eledelének ára a túlkereslet miatt átlag több mint a tízszeresére nőtt, ami kisebb élelmiszerválságot okozott Bolíviában, ahol a helyi lakosok már nem jutnak hozzá hagyományos élelmiszerükhöz, kénytelenek helyette az olcsóbb, importált, gyenge minőségű ételek közül választani. Csak 2011-2012-ben 26%-kal nőtt a quinoa világkereskedelme, és közben az ára csak Angliában 44%-kal emelkedett. A quinoát elvileg lehetne, csak elég nehéz más éghajlaton is termeszteni, Dél-Amerikában viszont egyre nagyobb területeket vonnak be a termesztésébe, és ezzel károsítják az ottani természeti forrásokat.

Mit tehetsz? Tarts 50 km-es diétát, válaszd a nálunk is termő kölest, étkezz helyiből változatosan.

Kókuszolaj és -zsír - távolról érkező ártalom

Az egészségesnek kikiáltott kókuszzsír és -olaj környezeti károkozása ugyan kisebb, mint a pálmaolajé, de a kereslet miatt egyre több kárt okoz, ráadásul egyáltalán nem egészséges. A kókuszzsírban majdnem hatszor annyi telített zsírsav van, mint például az olívaolajban. A kókuszzsír 82%-a telített zsírsavakból áll, míg a sertészsírnak csak 39%-a, a marhafaggyúnak 50%-a, a vajnak pedig 63%-a telített zsír. A telített zsírok növelik az érelmeszesedés kockázatát, a szív és érrendszeri betegségek, a stroke kialakulását.

A kókusz a távoli Dél-Ázsia, Afrika laza, homokos trópusi tengerpartjain terem – a vadon élő kókuszpálmák termését ma is kézzel szedik. Bár a kókusz legnagyobb részét sokáig a kis kiterjedésű, helyi ültetvények adták, a hozam többsége manapság már árutermelő ültetvényekről származik. A növekvő világkereslet miatt egyre több ültetvényt telepítenek India, Srí Lanka, Malayzia, Tajföld, Afrika tengerpartjain, kiirtva az ősi növényzetet, a mangrove erdőket, veszélyeztetve ezzel a biológiai sokféleséget és a partok védelmét. A kókuszdióból préselt olaj finomítása ipari méretekben zajlik. A barnás színű, erős illatú olaj finomításához és szagtalanításához gyakran vegyi anyagokat használnak, mint például a kőolajból nyert hexánt, ami ártalmas az egészségre és veszélyes a környezetre.

Mit tehetsz? A távolról szállított kókuszzsiradékok helyett válaszd a telítetlen zsírsavban gazdag repce-, szőlő- vagy olívaolajat, a hazai diót, mogyorót.

Pálmaolaj - ég az erdő

A pálmaolaj termelése súlyosan károsítja a környezetet. A növekvő kereslet miatt főként Indonézia, Borneó és Szumátra szegény, vidéki régióiban tűntetik el az útból az őserdőket, az állatokat, az őslakosokat, hogy hely legyen az újabb és újabb ültetvényeknek. Az olajpálmát a 20. század elején hurcolták be Nyugat-Afrikából Délkelet-Ázsiába, ahonnan jelenleg már a világ növényiolaj-termelésének 30%-a, évi 60 millió tonna pálmaolaj származik.

De mire használunk ennyi pálmaolajat? Szinte mindenben megtalálható: édességekben, sós rágcsákban, kozmetikumokban, tisztítószerekben és mosószerekben, de még bioüzemanyagokban is. Az Európai Unióban felhasznált pálmaolaj 62%-a élelmiszerekbe és kozmetikumokba, 29%-a biodízelbe kerül, 9%-át pedig energiatermelésre fordítják.

Pusztít a pálmaolaj – minden egyes órában 300 focipályányi esőerdőt irtanak ki miatta, és ezzel állatfajokat sodornak a kihalás felé: az orángután 5-10 éven belül, a szumátrai tigris 3 éven belül kihal, ha így folytatódik. Az őserdőket gyakran égetéssel irtják – kárba vész az értékes faanyag, miközben óriási mennyiségű üvegházgáz kerül a levegőbe. Ráadásul az esőerdők alatt gyakran tőzegmocsár van, ami még több szenet tartalmaz, mint a felette álló fák, így a kibocsátott káros anyag mennyisége tovább nő, jelentősen súlyosbítva a klímaváltozást. A tüzek, a légszennyezés közvetetten évi 110 ezer ember haláláért felelős a régióban.

A pálmaolaj felemelkedése a biodiverzitás, a természetes ökoszisztémák és az ott élők kárára történik. A termelés ugyan sok embert foglalkoztat Délkelet-Ázsiában, de amint az ültetvényesek elpusztítják az esőerdőt, a föld nélkül maradt helyieknek nem marad más választásuk, mint beállni ültetvénymunkásnak. Önellátás helyett a lakosok gyötrelmes túlélése ma már teljesen a pálmaolajipar függvénye. A pálmaolaj számlájára írható emberi jogi sérelmek között a gyerekmunka is jelen van, akik a kemény fizikai terhelés ellenére vagy nagyon kevés fizetést, vagy semmit sem kapnak.

Mit tehetsz? Figyeld a címkét, válassz pálmaolajmentes termékeket.

Csoki, kakaó - eltűnnek a fák

2030-ra alig marad erdő Nyugat-Afrika több országában - eltűnnek az őserdők, az ültetvényeken virágzik a gyerekmunka, az illegális kakaótermesztés. A csoki iránti kereslet pedig nő. Hódít a „piszkos kakaó" – ugyanis a kereskedelmi láncolatban a legális termést az erdőirtás helyén illegálisan termelt kakaóbabbal ömlesztik össze. A világ kakaótermésének 74%-át adó nyugat-afrikai övezetben ijesztő mértékű a fakivágás, a természetes vegetációk felégetése.

A Kameruntól Sierra Leonéig húzódó térségben Elefántcsontparton és Ghánában – a világ két legnagyobb kakaótermelőjénél – a legsúlyosabb a pusztítás. Elefántcsontparton 1960 óta 80%-kal csökkent az esőerdők területe. A nyugat-afrikai övezetben 2 millió, többségében szegény farmer termeszt kakaót, sokan nemzeti parkokban vagy védett erdőkben bővítik ültetvényüket. Etikai szempontból is „piszkos szemek" kerülnek a kakaóba, ha az ültetvényeken gyermekeket alkalmaznak – csak Nyugat-Afrikában több mint kétmillió kiskorút. Ez nem fair. A csokoládé értékének csak a 6,6%-a a farmeré (1980-ban ez az arány még 16% volt). Valamivel kevesebb jut a kakaószemek szállítására, némileg több a feldolgozásra. A csokoládégyárak részesedése viszont több mint 35%, a kiskereskedelem pedig 44%-ot vág zsebre.

És miközben a multinacionális csokicégek profitja évtizedek óta nő, a kakaó ára az 1980-as évektől – az inflációval kiigazítva – mára a felére csökkent. Ez fenntarthatatlan. A termőterületek romlása, a tőkehiány és az éghajlatváltozás következtében az ültetvényeken egyre gyakoribbak a betegségek, a kártevők. Ha a globális felmelegedést nem sikerül megállítani, a nyugat-afrikai termőterületek alkalmatlanokká válnak a kakaótermesztésre. Elefántcsontparton és Ghánában a farmerek máris kezdenek áttérni a jövedelmezőbb olajpálmára és a gumifára.

Közben a csokoládé iránti kereslet az évtized eleje óta 13%-kal nőtt. Bár a nyugat-európai és amerikai piac – ahol az egy főre eső átlagos éves csokifogyasztás 5–7 kg – a tudatosabb táplálkozás miatt stagnál, azonban a feltörekvő Indiában és Kínában – ahol az egy főre eső évi átlag 1 kg alatt van – rákaptak az „édes bűnre", meredeken nő a fogyasztás. Afrikára viszont a világfogyasztás mindössze 3,3%-a jut, ahol a kakaóültetvények dolgozói aligha engedhetnének meg maguknak akár egyetlen Mars szeletet is.

Mit tehetsz? Fogyaszd mértékkel, vásárolj legális, a termelőt támogató, minőségi fair trade terméket.

Forrás: The Guardian/zoldbolt.hu/hvg/FNA

Kapcsolódó cikkek

Mit tehetsz Te – heti kihívások

13+1 tény az élelmezés helyzetéről

Fák nélkül nem lesz elég élelem

Miért húsmentes a hétfő?

50 km-es diéta

Étrendünk lábnyoma

Veszélyben a sokféleség