Az emberi fogyasztás hatását jelzi bolygónk ökológiai rendszereire, azt, hogy életmódunk mennyire terheli meg a természeti környezetet. Alkalmas annak felmérésére, hogy a fogyasztással, a termeléssel, mindennek hulladékával milyen mértékben terheljük a természetet, és mekkora földterületre van szükségünk mindennek fenntartásához. Az ökológiai lábnyomot bármilyen fogyasztási egységre ki lehet számolni: egy embernek, lakóháznak, városnak, országnak, iparágnak, terméknek, vízfogyasztásnak, a szén-dioxid-kibocsátásnak is kiszámolható az ökolábnyoma. Mértékegysége a globális földhektár. Az emberiség létszámának növekedésével az egy főre jutó produktív földterület a század eleji 5 globális hektárról 2003-ra 1,8 hektárra csökkent. Az egy emberre jutó átlagos ökológiai lábnyom viszont 2,3 hektárra nőtt, ami 0,5 hektárral meghaladja a rendelkezésre álló tényleges földterületet. A két kanadai közgazdász szerint, akik az 1990-es években megalkották a fogalmat, mára a „Föld teljes népességének ökológiai lábnyoma 25 százalékkal meghaladja a világ regenerálódásra való képességét”, ami azt jelenti, hogy 1,25 Földre volna szükségünk a jelenlegi fogyasztás fenntartásához. (Magyarország egy főre jutó ökológiai lábnyoma 3,2 globális hektár.)

2012 - W. E. Rees kanadai közgazdász, az ökológiai lábnyom fogalmának egyik alkotója szerint míg 1961-ben az emberiség ökológiai lábnyoma csak körülbelül kétharmada volt a globális biokapacitásnak, mindössze 50 év elteltével ezt már bőven meghaladta, az egy főre jutó produktív földtetület 1,7 globális hektárra csökkent, és az emberiségnek már 1,5 Földre lenne szüksége a jelenlegi fogyasztás fenntartásához. A biokapacitás túllépése helyileg előfordult a történelemben, de globálisan csak az 1970-es évek közepén kezdődött. Ez a túllépés nem folytatódhat a végtelenségig, mert így a termelékeny ökoszisztémák kimerülnek. Mit tehetsz Te? Csatlakozz a húsmentes hétfőhöz!