A világ helyzete 2007 - Városaink jövője

Ismertető

Kiadó: Föld Napja Alapítvány

Kiadás éve: 2007

Formátum: B/5, 294 oldal

Ár: 2600 Ft.

Kérjük, hogy rendelését az fna(kukac)t-online.hu címre küldje. (A könyv árával az alapítvány nonprofit tevékenységét támogatja.)

Kiemelt téma: Városaink jövője

A Worldwatch Institute (Világfigyelő Intézet) több mint harminc éve kíséri figyelemmel Földünk környezeti állapotának változását, és 1984 óta évről évre megjelenteti A világ helyzete című könyvsorozat aktuális kötetét az emberiség előtt álló egyik legnehezebb feladatról: hogyan építhetünk fel egy környezeti szempontból fenntartható világot.

Ajánló

A Worldwatch Institute (Világfigyelő Intézet) több mint harminc éve kíséri figyelemmel Földünk környezeti állapotának változását, és 1984 óta évről évre megjelenteti A világ helyzete című könyvsorozat aktuális kötetét az emberiség előtt álló egyik legnehezebb feladatról: hogyan építhetünk fel egy környezeti szempontból fenntartható világot.

2008-ra a világ népességének fele városokban fog élni, ebben az évben ezért foglalkozik A világ helyzete városaink jövőjével. Világszerte évente több mint 50 millió ember – annyi, mint Franciaország lakossága – költözik városba.

A történelem során először a városokban fog eldőlni az emberiség és bolygónk jövője. Ennek az átalakulásnak a környezeti, demográfiai, gazdasági és politikai hatásai próbatételt jelentenek az emberiség számára. A tét az, hogy a Föld ökológiai rendszerei képesek-e azt az élelmet, ivóvizet és éghajlati stabilitást nyújtani, amitől a városok és lakóik léte függ.

A világ helyzete 2007 a világ városainak problémáin, megoldandó feladatain túl a haladás figyelemre méltó példáit is bemutatja. A fejezetek között pedig Városképek címmel tanulságos rövid történetekkel hívja fel a figyelmet Los Angelestől Petrán át Brnóig a merész újítókra, akik megtalálják a problémák kezelésének új módjait.

A könyv minderről a nagyközönség számára is közérthetően szól.

 

A Régi-új Magyar Építőművészet

A világ helyzete 2007 című könyvről

Városlakók bolygója

A washingtoni Világfigyelő Intézet az idén is kiadta éves összefoglalását Földünk környezeti és társadalmi állapotáról. Az intézet a hetvenes évek óta figyeli bolygónk alakulását, és a tapasztalatok alapján példákat kínál, illetve javaslatokat fogalmaz meg a fenntartható Földhöz vezető folyamathoz. 1984 óta minden évben számos nyelvre lefordított kiadványban közzé is teszik a megfigyelések eredményeit. Nálunk a Föld Napja Alapítvány vállalta azt a feladatot, hogy évről évre igényes fordításban és szerkesztésben magyarul is kiadja az anyagot.

A sorozat hatása itthon sajnos elenyésző a jelentőségéhez képest; kevés hír jelenik meg egy-egy kötetről, kevés olvasóhoz jut el – erős a gyanúm, hogy azokhoz a legkevésbé, akiknek valójában módjában áll döntéseikkel befolyásolni a folyamatokat. Pedig a környezetvédelmi, energetikai, szociológiai, közlekedési, egészségügyi, gazdasági, jogi és egyéb területek világviszonylatban kiváló szakemberei vezette kutatások olyan pontosan tájékoztatnak a mindannyiunkat mélyen érintő változásokról, amire egyetlen statisztika sem képes. Évről évre összegzik a jelenségek irányát, hatását, a számok mögött nem az átlagot, hanem a konkrét tényeket figyelik, példákat gyűjtenek, és mindezekből áll össze a kép, ami a világ egyik pontján a jelent tükrözi, míg a másikon még csak a közeljövőben fog bekövetkezni. A tendenciák pontos kirajzolódása mellett a kötetekre nagyfokú szociális és környezeti felelősségvállalás jellemző, annak a nemzedéknek a felelőssége, amelyik a történelemben először már a gyermekei rovására éli föl a természet javait.

Az idei összeállítás témája a városok jelene és jövője a fenntarthatóság tükrében. 2007-ben, amikor az emberiség fél évszázados évfordulóját ünnepli annak a pillanatnak, hogy átlépte a sztratoszféra határait és eszközöket juttatott ki a világűrbe, ebben az évben földi mérföldkőhöz érkeztünk: mostantól már a földlakók fele városokban fog élni. Világszerte évente több mint 50 millió ember – összevetésül: ennyi Franciaország teljes lakossága – költözik városokba. Mostantól elsődlegesen a városi struktúrák viselik a fennmaradás felelősségét. A társadalom szintjén elhalóban vannak a hagyományos vidéki életformák, gazdálkodási modellek, és egyre nagyobb kérdéseket vet föl az élethez szükséges két alapvető szükséglet: a víz és a tisztaság. Ugyanakkor a hagyományos városi eszköztár is elavult, mivel a népesség növekedése és a fogyasztás mindent átható folyamata elemészti a városokat eddig fenntartó közvetlen külső erőforrásokat. A kisipart és a kiskereskedelmet felváltották a globális hálózatok nagy közlekedést igénylő beszállító rendszerei, a városok kiszolgáltatottsága a külső energia- és ellátói láncok felé minden korábbinál nagyobb. A folyamat sokkal gyorsabb, semhogy hosszú távú, több éves felmérési projektek kielemzésével lehessen megoldást találni. A régi módszerek tehát elévültek a városokhoz tapadó sok fogalommal együtt, újabb stratégiákra, ötletekre van szükség.

A kötet egy sor ilyen innovatív példát is bemutat, ami a nagyobb fejezettémák – Urbanizálódó világ, Ivóvízellátás és csatornázás, Földművelés a városban, Zöldebb városi közlekedés, Új városi energiagazdálkodás, Városok és katasztrófák, A helyi gazdaságok megerősítése, Küzdelem a városi szegénység és a környezeti igazságtalanság ellen – mellett a jelen konkrét megoldásait is szélesebb kontextusba ágyazzák. Ilyen, röviden felvázolt kezdeményezés többek között a stockholmi városrész cirkulárisan megoldott városi anyagcseréje, a ghánai Accra város kertjeiben folytatott helyi élelmiszer-termelés, vagy a brazíliai Curitiba gyorsforgalmi buszközlekedésének két évtizedes sikere. A fejlődés kulcsa az itt összegyűjtött írások szerint a városok virágzása, de mivel működésük több ökoszisztémát meghatároz, egyben a vidék és a város kölcsönhatása is létfontosságú.

A város fogalma is egyre szélesebb: nem képez azonos kategóriát egy húszmilliós város, amelyik többmilliós nyomornegyedeket is magába foglal, egy olyan várossal, amelyikben 10 000 lakó él és boldogul. A globalizáció oda vezetett, hogy ma a Földön már húsz megapolisz van – ezek lakossága elérte a tízmilliót –, a legtöbbjük Ázsiában és Latin-Amerikában. Ezek ellátási és szociális problémái évről évre súlyosbodnak, de felvetnek egy sor olyan gondolatot, amely a kisebb méretű városok esetében is használható megoldásokhoz vezethet. Például a helyi gazdaság erősödése, a motor nélküli (gyalogos vagy biciklis) közlekedés egyformán a környezet és a közegészségügy javulásához vezet Koppenhágában és egy sokmilliós ázsiai város egy vagy több kisebb negyedében. Mint ahogyan egy kanadai város kertjeiben ugyanolyan városi farmergazdálkodással lehet előállítani vegyszerektől mentes bioélelmiszert, mint egy zsúfolt afrikai lakóterületen vagy a Kínában most épülő, a világ első önellátónak tervezett félmilliós városában, Tungtanban.

Köszönet a Föld Napja Alapítványnak az évek óta tartó munkáért és az idei kötet publikálásáért, és köszönet mindazoknak, akik veszik a fáradságot és végigolvassák, hogy tisztább legyen bennük a kép, hol élünk és mit várhatunk a következő évektől, évtizedektől. Köszönet azoknak a döntéshozóknak, akik e tanulságokat felhasználva, okos rendeletekkel nem csupán a mai gazdagodás, hanem a holnapi fennmaradás, a működő, lakható és egészséges városok érdekeit képviselik. Összevetésül pedig a Budapesti Negyed frissen megjelent nyár végi száma kínálkozik, amelyik Summázat és jövő címmel Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről közöl írásokat.

(Götz Eszter, Régi-új Magyar Építőművészet, 2007/5. Ökotár, 57. old. A világ helyzete 2007 Városaink jövője, szerk. Varga Éva, Föld Napja Alapítvány, 2007, 292. oldal)

 

A Kossuth Rádió

A világ helyzete 2007 című könyvről

Bolygónk jövője a városokban dől el?

A történelem során először a városokban fog eldőlni az emberiség és bolygónk jövője. Jövőre a világ népességének fele városokban fog élni, ezért foglalkozik A világ helyzete 2007 városaink jövőjével. Világszerte évente több mint 50 millió ember költözik városba. Az urbanizációs problémák és megoldásaik mellett az újratermelődő környezeti konfliktusokról is beszélgetünk a szerdai Ökosanszban. 15.05- től várja a hallgatók kérdéseit is a rádióban a szerkesztő, Sarkadi Péter, a Kossuth szobában.

(Kossuth Rádió, 2007. május 14.)

 

A Debrecen Online
A világ helyzete 2007 – Városaink jövője című könyvről

A Worldwatch Institute jelenti

A klímaváltozás és a súlyosbodó környezeti ártalmak közepette új kihívással, a városok túlnépesedésével kell szembenéznünk világszerte, ami az esetek többségében együtt jár a nyomornegyedek, az ún. szlömök kialakulásával. Kutatók kimutatták, hogy a legkevésbé urbánus kontinens, Afrika városiasodik a leggyorsabb ütemben. Az urbanizáció első ránézésre inkább problémának tűnik, mint megoldásnak, a washingtoni Worldwatch Institute legfrissebb jelentésének készítői mégis optimisták a jövőt illetően. Ajánlásaikat A világ helyzete 2007 – Városaink jövője című kötetben fogalmazzák meg.

„Valamikor 2008-ban a világ láthatatlan, de fontos mérföldkőhöz érkezik: bolygónk lakóinak több mint fele – mintegy 3,2 milliárd ember – városban fog élni. A növekvő népesség és a példátlan mértékű, faluról városba való tömeges elvándorlás együttes hatása azt jelenti, hogy világszerte több mint ötven millió ember – annyi, mint Franciaország lakossága – költözik városba minden évben. A történelem során soha nem tapasztalt mértékben igaz lesz az, hogy a városokban fog eldőlni az emberiség, a gazdaság és a bennünket fenntartó bolygó jövője.” – fogalmaz Christopher Flavin, a Világfigyelő Intézet elnöke, aki azt állítja, hogy „századunk egyik legnagyobb humanitárius kihívása az, hogy mennyire tudjuk a városi szegények igényeit kielégíteni.”

David Satterthwaite és Gordon McGranaham kijelentései egy másik helyen mellbe vágják az olvasót: „Ma mintegy egymilliárd városlakó még mindig vár a közegészségügyi forradalomra. (…) Még mindig általános, hogy tíz gyermekből egy az ötödik születésnapja előtt meghal a szegény országok városaiban, mivel a halálozási arány jóval nagyobb a kis jövedelmű városlakók közt.” Az afrikai és ázsiai városlakók közel fele nem részesül kényelmesen elérhető víz- és csatornaszolgáltatásban. Latin-Amerikának és a Karib-térségnek több mint a negyedében nincs ilyen ellátás. A két kutató úgy véli, kiút lehet az, ha a városi politikai prioritások megállapításakor szempontként szerepel az egészség, a fejlesztési stratégia kidolgozásánál pedig jelen vannak a legszegényebbek képviselői is.

Az ember manapság is elsősorban a természeti környezetre van utalva, legyen szó falusiakról vagy városiakról. Amennyire igaz volt a tétel az ókorban, annyira igaz most is. A különbség annyi, hogy az „ökoszisztémák szolgáltatásainak” minősége rendkívül sokat romlott az évezredek folyamán; ha nem vigyázunk, az ember fokozott termelőtevékenysége az utolsó tartalékok feléléséhez vezethet. Kai N. Lee kutató szerint a gazdag országok egy főre eső ökológiai lábnyoma, vagyis az, hogy milyen mértékben támaszkodnak a természetre, nyolcszor akkora, mint egy szegény ország lakosáé.

A szerző érzékletesen mutatja be azt is, hogy mekkora különbségek mutatkoznak abban a tekintetben, hogy melyik kormányzat hogyan gondozza a szolgáltatásokat nyújtó ökológiai rendszereket. Az óceáni halászterületek lehalászásáról sokat lehet hallani, arról azonban nem, hogy az Alpok legelőinek és Bali öntözőrendszereinek produktivitása semmit sem csökkent az idők folyamán, pedig évszázadok óta használatban vannak. A pozitív példák között találjuk ebben a fejezetben, hogy az afrikai Mali állam falusi lakossága miképpen javított a várossá duzzadt Timbuktuban élők sorsán. A hatvanas évek vége óta aszály pusztított Timbuktu környékén: takarmány nélkül maradt a lábas jószág, az erdők kipusztulásával pedig építőanyag és tüzelő nélkül maradt a város. A Timbuktu közelében élő falusiak összefogtak és a Niger partján hatalmas területeket ültettek be eukaliptusszal, a lápon pedig kakaslábfüvet kezdtek termelni. Az erdős területek azóta is lassítják az eróziót, a kakaslábfű pedig kivédi a tavaszi áradást. Tehát Timbuktu hátországa nemcsak a természeti erőforrásokat állította helyre, hanem fokozta a környezet rugalmasságát is.

Talán az ott élők sem tagadnák, hogy Jakarta a szélsőségek városa; a felhőkarcolók árnyékéban földszintes házak bújnak meg, a modern lakóparkok között tiritarka viskók rejtik el azokat, akik sohasem részesültek a dinamikusan fejlődő gazdaság adta előnyökből. A Jáva-szigetén fekvő 10 milliós nagyváros régóta küszködik az áradásokkal, területének 40 százaléka ugyanis a tengerszint alatt fekszik, ráadásul tizenhárom folyó szeli át. A gyors urbanizáció súlyosbította Jakartában az amúgy sem könnyű helyzetet: a folyóparti építkezések erózióhoz vezettek és a folyómedrek eliszaposodásához; romlott a legnagyobb folyó (Ciliwung) vízminősége a bele ömlő szemét következtében. A kormányzat három évvel ezelőtt szánta el magát cselekvésre: csatornaépítésbe kezdtek, de hozzáfogtak 17 folyó vízgyűjtő területének rehabilitálásához is.

A Katasztrófák Előfordulását Kutató Központ (CRED) természeti katasztrófának tekint minden olyan esetet, amelynek során minimum 10 ember meghal, legalább 100 ember érintett, vagy amely szükségállapot kihirdetését, vagy nemzetközi segítség igénybevételét teszi szükségessé – szögezi le a témának szentelt fejezet szerzője. Kimutatásokra hivatkozik, amikor megerősíti a feltételezést: az elmúlt húsz év során számottevően megnőtt azok száma, akik közvetve vagy közvetlenül áldozataivá váltak valamely természeti katasztrófának. Az 1980-as évek végén évente kb. 177 millió embert érintettek a természeti katasztrófák; 2001 óta az éves átlag 270 millióra nőtt – ez több mint 50 százalékos növekedést jelent. Kiemelt veszélyforrásnak tekinthető az adott település földrajzi helyzete – például Jakarta esetében a mocsaras, részben tengerszint alatt elhelyezkedő terület –, a nagy népsűrűség, a szennyezett környezet és az olyan beépítések, amelyek nincsenek összhangban a városrendezési tervvel és az építési jogszabályokkal. Nem elhanyagolható az sem, hogy a terjeszkedő város fokozottan igénybe veszi környezeti erőforrásait, ezért, „ha egy behatárolt terület népessége nő, a városoknak voltaképpen bővíteniük kellene ökoszisztéma szolgáltatásaik rendszerét, hogy elkerüljék a súlyos természeti katasztrófákat. Ha nincsenek fák, amelyek megtisztítják a levegőt és megkötik a talajt, nyílt burkolatmentes terek, amelyek felszívják az esővizet és életteret adnak a vadvilágnak, és ha nincsenek természetes tengerparti életterek, amelyek megállítják a viharos hullámokat, a nagyvárosokban sokkal kellemetlenebbé és veszélyesebbé válik az élet. Az utóbbira jó példa Srí Lanka, ahol a korallzátony kifejtése, a homokdűnék elegyengetése és a mangróvefák kivágása megnövelte a hullámok energiáját, ami az épületekben károkat okozott és embereket ölt meg az indiai-óceáni cunami bekövetkeztekor."

Zoë Chafe kitér arra is, hogy az éghajlatváltozás a városokban fokozatosan felerősíti a természeti katasztrófákat. New Orleansban és New Yorkban például a tengerszint emelkedését kell kezelni, Nyugat-Európában az egyre gyakoribb és hosszabb ideig elhúzódó hőhullámokat. Utóbbiak egyre több áldozatot szednek: 2003 nyarán a rekordokat döntő meleg Európában több mint 52 000 ember halálát okozta.

(A világ helyzete 2007 – Városaink jövője – a washingtoni Worldwatch Institute legfrissebb jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról. A munka Debrecenben a Csokonai Könyvesboltban kapható.) (wiedemann) | 2007. október 29., 11:19

 

Tartalom

Előszó Anna Tibaijuka, az ENSZ-HABITAT ügyvezető igazgatója

Előszó Jaime Lerner, a brazíliai Paraná tartomány volt kormányzója és Curitiba város volt polgármestere

Bevezető Christopher Flavin, a Világfigyelő Intézet elnöke

A világ helyzete: egy év áttekintése Lisa Mastny

1. Kai N. Lee: Urbanizálódó világ
Az urbanizáció globális kihívása, Városaink ma, Ködös utak, Jólét és környezet, A természet még mindig létfontosságú az emberi jóllét szempontjából, Infrastruktúra és kormányzás, Cirkuláris anyagcsere, Melyik urbanizálódó világot választjuk?; Városképek: Timbuktu: A hátország zölddé tétele, Loja: Egy egészséges ökováros

2. David Satterthwaite és Gordon McGranahan: Ivóvízellátás és csatornázás
A közegészségügyi forradalom még várat magára, Az ellátás hiányosságainak mérése, Kezdjük a legfontosabbakkal, Kielégítő vízellátás, Kielégítő csatornázás, Kommunális vízellátás és csatornázás, A magánszektor növekvő részvétele, A vízforrások jobb kezelése, Kinek kell megváltoztatnia a munkamódszereit?; Városképek: Lagos: Összeomló infrastruktúra

3. Brian Halweil és Danielle Nierenberg: Földművelés a városban
A városi földművelés gazdag múltja, Az élelmiszer-sivatag felvirágoztatása, A betondzsungel gyógyítása, Kertvárosok tervezése; Városképek: Freetown: Városi farmok háború után

4. Peter Newman és Jeff Kenworthy: Zöldebb városi közlekedés
Városi közlekedés és terület-használat, Autófüggő és autóval zsúfolt városok, A városi tömegközlekedés újjáépítése, A gyalogos közlekedés és a kerékpározás megkönnyítése, A városi közlekedés gazdaságtana, Amire szükség van: politikai vezetés és a zöldebb megoldások szem előtt tartása; Városképek: Los Angeles: Vége a terjeszkedésnek, Melbourne: Csökkenő szén-dioxid-kibocsátás

5. Janet L. Sawin és Kristen Hughes: Új városi energiagazdálkodás
Városi energiaigények és kényszerek, Csökkentsük az igényeket a lámpák leoltása nélkül!, Áramellátás helyben, Úttörő városok, Fény az alagút végén; Városképek: Zsicsao: Város napenergiával, Malmö: Zöld jövő építése

6. Zoë Chafe: Városok és katasztrófák
A katasztrófák egyre több áldozatot szednek, Városi veszélyek és sebezhetőség, Veszélyes környezet, A veszteségek kezelése, Klímaváltozás a városban, A kormány döntő szerepe, Egyszerű megoldások, Az információtól a cselekvésig; Városképek: Jakarta: Folyógazdálkodás, Mumbai: Rendfenntartás a lakosság bevonásával

7. Carolyn Stephens és Peter Stair: A városi közegészségügy új útja
Az urbanizáció egészségügyi kockázatai, Lépés az egészségesebb városok felé, Régi történetek és új megoldások, Holisztikus városi jövőnk?; Városképek: Nairobi: Élet Kiberában; Petra: A turizmus irányítása

8. Mark Roseland és Lena Soots: A helyi gazdaságok megerősítése
Gazdasági előnyök – de milyen áron?, A globálistól a helyi gazdaságok felé, A gazdaság helyi ellenőrzésének visszakövetelése, Közösségi alapú finanszírozás, Vásárolj helyben, kereskedj tisztességesen!, Helyi gazdasági szereplők, Közösségi tőke: használjuk ki minden erőforrásunkat!; Városképek: Brno: A rozsdaövezet átalakítása

9. Janice E. Perlman és Molly O'Meara Sheehan: Küzdelem a városi szegénység és a környezeti igazságtalanság ellen
A méltányos városok útjában álló akadályok, A remény jelei, Bevált módszerek megosztása, Ígéretes új irányzatok, Urbánus jövőnk