Csapdába csalt minket a kőolaj

Ha mind elégetjük, megsülünk, ha megújuló energiatermelők (napelemek, szélkerekek, vízerőművek, etanol stb.) előállítására használjuk, akkor még hamarabb elfogy. Nagy bajban vagyunk. Kérdés, hogy tehetünk-e még valamit.

Véget ért az olcsó olaj korszaka. Nincs korlátlan növekedés. Szén, urán, kőolaj, földgáz van még, ám a növekvő népesség és fogyasztás igényeihez már nem elég. Vészesen fogynak a készletek.

A technika fejlődésében még bízhatunk, és a szokásos „majd csak kitalálnak valamit" ugyan segíthet mindezt a szőnyeg alá söpörni, de a tények makacs dolgok.

A kitermelhető mennyiség csúcsához közeledünk. Alig 150 év alatt jutottunk a csúcsra. A csúcsról lefele pedig mindig gyorsabban jutunk le annál, mint ahogy felkapaszkodtunk.

Hallottak már az EROI-ról?

Mértékegység, arányszám. Megmutatja, hogy mennyi energiára van szükségünk ahhoz, hogy energiához jussunk. Ahhoz például, hogy kinyerjünk 1 hordó könnyen és sokféleképpen hasznosítható kőolajat, előbb fel kell tárni a lelőhelyet, kiépíteni a fúrótornyot, a nyersolajat a finomítóba szállítani, amit addigra fel kell építeni, acélszerkezetekkel, gépsorokkal felszerelni, aztán jöhet a finomítás, majd a termékké alakítás (benzinné, műanyaggá, műtrágyává, vegyszerré, arckrémmé stb.), a szállítás, tartálykocsik, utak, épületek... a sor hosszan folytatható.

A lényeg, hogy 1 hordó olaj kinyeréséhez és hasznosításához energiát kell befektetni. No, ennek a kinyert és a kinyeréshez, hasznosításhoz befektetett energiának az arányát mutatja meg az EROI.

Míg 1920 táján 100 hordó olaj kinyeréséhez csak 1 hordó olajnyi energiát kellett befektetni, azaz a kitermelés EROI-értéke 100:1 volt, ma már csak átlag 20:1 az elérhető arány. A napjainkban megmentőként emlegetett olajpalából és kátrányhomokból nyert olajé pedig eleve csak 5:1.

A kőolaj átlagos EROI-értéke a kitermelési technikák látványos javulása ellenére csökken – egyre nehezebben hozzáférhetők a megmaradt készletek.

Olajcsapdába kerültünk

A szakemberek becslése szerint minimálisan „5:1 körüli EROI-értéken kell tartanunk a fő üzemanyagok kitermelését ahhoz, hogy fenntarthassuk azt, amit civilizációnak nevezünk".

Heuréka! Akkor fellélegezhetünk. A megújuló energiákkal jelentősen jobb eredmények érhetők el: napelemekkel átlag 10:1, szélenergiával 18:1 az arány.

Igen ám, csak az a gond, hogy a megújuló energiákra épülő gazdaság kiépítéséhez fosszilis energia kell, elsősorban a legkönnyebben és leghatékonyabban hasznosítható kőolaj. A számadatok ijesztők. Ha például energiaigényünk 2%-át napelemekkel szeretnénk kielégíteni, akkor ahhoz a jelenleg rendelkezésünkre álló fosszilis energia 8%-át kell feláldozni. Azaz egy lépést megyünk előre, és négy lépést hátra.

Úgy tűnik, tisztán energetikai szempontból több értelme van, ha tovább folytatjuk a nem megújulók felhasználását, a kőolajipar fejlesztését, használjuk annak már kiépült infrastruktúráját, a finomítókat, a vegyi üzemeket, a tartálykocsikat, a vezetékeket, a benzinkutakat...

Márpedig át kell térnünk a megújulókra, mert ha a még rendelkezésünkre álló és kinyerhető összes fosszilis energiát elégetjük, akkor azzal úgy felforrósítjuk a légkört, hogy néhány évtized, és mindannyian megsülünk. Néhány évtized. Cselekednünk kell. Most.

Mit tehetünk?

A Worldwatch Institute A világ helyzete 2013 – Van még esély a fenntarthatóságra? c. kötete az adatok, a tények tárgyszerűségére építve ad képet a fenntarthatóság kilátásairól, arról, hogy mit kellene tennünk az előrelépés, gyermekeink jövője érdekében.

Döntéshozóknak, politikusoknak, gazdasági vezetőknek, vállalatoknak, társadalmi szervezeteknek, közösségeknek és magánszemélyeknek. Mindenkinek.

Bajban vagyunk. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb ez évi jelentése szerint is - a testületnek ez lesz az 5. jelentése 1990 óta. Elgondolkodtató, hogy a négy előző jelentésből az emberiség számára kedvezőtlenebb lehetőségként leírt elemzések váltak valóra. Az 5. jelentést 2014 novemberében teszik közzé, és a legrosszabb felvázolt forgatókönyv nem sok jót ígér.

„Korunkat a történelem a fosszilis üzemanyagok koraként fogja számon tartani. Ez az a kor, amikor az emberek felfedezték a Föld akkumulátorát, a fosszilis készleteket – amelyet a Nap töltött fel több millió év alatt –, majd elég gyorsan kimerítették ahhoz, hogy rövidzárlatot okozzanak.

Az emberiség a fosszilis energiahasználat egy rövid, robbanásszerű növekedés csúcsa közelébe ért, és arra készül, hogy belépjen egy soha nem tapasztalt mértékű, ismeretlen rendszerbe: egy olyan erőforrás elveszítésének korába, amely a növekedés és a fejlődés vitathatatlan motorja volt."

Az alkalmazkodásban segít a húsmentes hétfő.

Forrás: A világ helyzete 2013 - Van még esély a fenntarthatóságra?
A könyv magyar nyelvű kiadását
az FHB Bank és az Ökopolisz Alapítvány támogatta.

Kacsolódó írások

Olajcsúcs

Durva ébredés - az olaj alkonya

A bolygó üzemeltetése

Hagyjuk a földben

Melegszünk. Nagyon

Gáz van

Fogy az olcsó olaj - sokba lesz ez nekünk

A jövő farmja