Mennyi a víz egy nagy adag steakben?
Időszerű kérdés a víz világnapján. Miért épp a steak került terítékre? Mert a hazai háztartások ökolábnyomának 42%-áért élelemfogyasztásunk felelős – beleértve élelmünk előállításának, szállításának, vízigényének lábnyomát is.
Kezdjük a vízzel. A Föld édesvízkészlete állandó: 200 000 km3 – ebből lehet csak kielégíteni a növekvő igényeket. Ahhoz, hogy a Föld 7,2 milliárdos népességének minden tagja ugyanannyi vizet használjon naponta, mint a fejlett országok lakossága, már most 3,5 Föld édesvizére lenne szükség. Nyilvánvaló, hogy takarékoskodni kell vele.
A Föld édesvízkészletének 70%-át élelemtermelésre (növénytermesztésre, állattenyésztésre) használjuk föl. Ha ismerjük ételeink vízlábnyomát, és erre is figyelve állítjuk össze a napi menüt, azzal sok vizet megtakaríthatunk.
Lábnyomunk a vízben
A vízlábnyom vízhasználatunk környezeti hatását fejezi ki. Jelzi mindazt a vízmennyiséget, amennyit közvetlenül (láthatóan) elfogyasztunk és amennyit közvetve (láthatatlanul) az előállított termékek, igénybe vett szolgáltatások és élelmünk előteremtéséhez használtak el.
Napi vízigényünk mindössze 4%-át fogyasztjuk el közvetlenül, és ennek csak 10%-át fordítjuk ivásra, főzésre. Élelmiszer-szükségletünk kielégítéséhez közvetve viszont átlag 3000 liter vizet fogyasztunk – napi vízfogyasztásunk 90%-a „láthatatlanul” rejtőzik ételeinkben.
Ez a „láthatatlan" (más néven virtuális) vízfogyasztás jelentős mértékben növeli vízlábnyomunkat. Például egy csészényi kávé termelése, feldolgozása, szállítása 140 liter vizet igényel, mire asztalunkra kerül – egyetlen csésze kávéval egy fürdőkádnyi vizet hörpintünk föl!
A haszonállatok nagy lábon élnek
A húsok, a sajt, a tej, a tojás, azaz az állati eredetű termékek vízlábnyoma jóval nagyobb, mint
a növényeké. Különösen a nagyipari állattartás környezeti hatása jelentős, mivel ott legeltetés helyett búzával, kukoricával, szójával etetik az állatokat, és ehhez rengeteg takarmányt kell termelni, öntözni, ugyanis az állatokkal megetetett mennyiségnek az évek során csupán 10%-a hasznosul, azaz alakul át hússá, tejjé vagy tojássá.
Ezért is 2-5-ször nagyobb a haszonállatok húsán alapuló étrend környezeti hatása, mint a hússzegény táplálkozásé. Ennek ellenére a világ hústermelése több mint kétszer annyival nőtt az elmúlt 40 évben, mint a Föld népessége – és ma már 65 milliárd vágóállat szolgálja „jólétünket", növeli vízlábnyomunkat.
1 kg hús előállításához átlag 100-szor több vizet használnak föl (és szennyeznek el), mint 1 kg haszonnövény termesztéséhez. Például 1 kg búza 1700 liter, 1 kg krumpli pedig csak 280 liter vizet igényel, mire asztalunkra kerül, míg 1 kg marhahús átlag 15 000 liter vizet emészt fel az állatok etetésére használt termény vízigényét is beleértve – hihetetlen, de egy nagy adag steak csaknem
107 fürdőkádnyi vizet rejt.
Húsmentes hétfővel jelentősen csökkenthető vízlábnyomunk
Ne mondjunk le a húsról, de együnk kevesebbet és minőségit – a helyi piacokon, kistermelőknél vásároljunk, keressük a legelőkön, szabadon tartott állatok húsát, azoknak kisebb a vízlábnyoma
és nagyobb a tápértéke. Zöldségből, gyümölcsből pedig kerüljük a távolról szállított primőrt, lehetőleg idényterményt válasszunk közelben termeltből.
Étkezésünk környezeti hatása nagyobb, mint energiafogyasztásunké.
Hallott már a klímabarát tányérról: www.husmenteshetfo.hu
A magyar húsmentes hétfő mozgalom támogatói: 
