Ködös úton a cél felé

v, 05/07/2017 - 16:23 — FNA

„Mi csak meg akartuk mutatni, mivel jár a párizsi klímacélok teljesítése” – európai kutatók egy csoportja három pontba foglalta, hogy konkrétan mit is kell tennünk a „karbon törvény” szabályai szerint. E nélkül a klímaegyezmény csak szemfényvesztés marad.

2015-ben a világ vezetői Párizsban megállapodtak abban, hogy 2 Celsius-fok alatt kell tartani a globális felmelegedést. Ez tehát a cél. (Tény, hogy a Föld már 1,1 fokkal melegebb, mint a 19. sz. kezdetén.)

Ez önmagában kissé absztrakt, mert mit is jelent a 2 fok alatt? Kinek, mikorra és mennyivel kell visszafognia szénkibocsátását? Ezt nehéz lefordítani az aktuális napi döntésekre.

Nem meglepő, hogy az aláíró országok homályos felajánlásokkal intézték el a kibocsátás-csökkentést, ami határozottan kevés lesz a 2 fokos célhoz. Ennél többre van szükség, de mit is jelent a „több". Milyen radikálisan és gyorsan kell átalakítani a globális gazdaságot ahhoz, hogy elérjük a párizsi klímacélokat.

A Science folyóiratban európai kutatók egy csoportja épp ezeket a konkrét feladatokat tárja elénk, hogy mit kellene tenni a következő 3-10-20-30 évben ahhoz, ha tényleg 2 fok alatt akarunk maradni.

Útiterv 2050-ig – ideje indulni

Meglehetősen nagy kihívás, de nem reménytelen a tervük 3 egyértelműen megfogalmazott pontba sűrítve, méghozzá kockázatos geomérnöki megoldások nélkül:

I. Karbon törvény. Az energiaszektor és az ipar globális CO2-kibocsátását évtizedenként a felére kell csökkenteni. Mindjárt 2020-ig a felére kell visszavágni a világ kibocsátását. Majd ugyanezt kell tenni 2030-ig, majd újra ugyanezt 2040-ig. Ez a „karbon törvény" a félvezetők Moore-törvénye alapján – jegyezte meg Johan Rockström svéd tudós, a tanulmány vezető szerzője. Meglátjuk, miért.

II. Földhasználat. A földhasználat – pl. a mezőgazdaság és az erdőirtás miatt – nettó szénkibocsátásának fokozatosan nullára kell csökkennie 2050-ig, akkor is, ha a világ népességének növekedése még több élelmet kíván.

III. Szénnyelők. Mindemellett 2050-ig évente 5 gigatonna szén-dioxidot kell kivonni a légkörből szénelnyelő technikai és egyéb szénmegkötő megoldásokkal – közel a kétszeresét annak, mint amennyit a világ erdei és talaja megköt.

„Ez jóval többet kíván a nap vagy a szél hasznosításánál – állítja Rockström. – Ez gyors szénmentesítés, élelemtermelési és fenntarthatósági forradalommal, sőt jelentős szénelnyelő-technikai forradalommal társítva".

Három pont, pontos útitervvel kiegészítve, hogyan is lehet ezt elérni – többek között 2030-ig világszerte ki kell vonni a forgalomból a belső égésű motorral hajtott járműveket, két évtizeden belül szénsemlegessé tenni a légi közlekedést, meg 13 éven belül a városok működését stb. Nyilván nem csak ezek a megoldások alkalmasak a légkör radikális szénmentesítésére, de a szerzők szerint útitervük egyfajta támpontot ad a feladat méretéről és a szénkivonás sebességéről.

Önbeteljesítő jóslattá válhat

Ez bizony radikális lassítást kíván, a gazdaság globális átalakítását. Nem könnyű feladat, sőt lehetetlennek bizonyulhat. Ám ha 2 fok alatt akarjuk tartani a felmelegedést, akkor már 2050-ig ennyi szenet kell kivonnunk a légkörből. Valójában ezt fogadták el a kormányok, amikor mindannyian aláírták a párizsi klímaegyezményt.

Rockström szerint az útiterv puszta nehézségei nem jelentik azt, hogy a klímavédelem reménytelen. „Ez egyfajta önbeteljesítő jóslattá válhat. Az országok kezdik komolyan venni a célokat és aztán nekilátnak a szükséges fejlesztésekhez, hogy mindez valóra váljon." Ez az, amit Moore törvénye tett a félvezető iparral, és Rockström szerint ezt teheti a „karbon törvény" az országokkal, a városokkal és a vállalatokkal.

Forrás: vox/Science