Hová tűnik 4000 kalória? Naponta

v, 01/31/2016 - 19:42 — FNA

Étrendünk felel a világ üvegházgáz-kibocsátásának közel harmadáért. Nem mindegy, mennyit és mit eszünk. Fontos a kevesebb, de az étel lábnyoma is számít, meg a kukába kerülő ételmennyiség – állítja Mike Berners-Lee, a brit Lancaster Egyetem kutatója.

Fejenként durván napi 6000 kalória élelmet termeszt a világ, átlag ennyi kalória emberi fogyasztásra alkalmas terményt takarít be naponta. Ez kb. a háromszorosa annak a napi 2000 kalóriának, amit az emberek valójában megesznek – vagyis napi 2000 kalória elég lenne mindenki táplálására, ha azt megfelelően hasznosítanánk és elosztanánk. Az elosztás persze messze nem tökéletes, ezért a túltermelés ellenére egyesek éheznek, miközben mások többet esznek a kelleténél – ráadásul a túltermeléssel feleslegesen terheljük a környezetet és a légkört.

Hova tűnik napi 4000?

Vajon hova lesz napi 4000 kalória, mire a termény a földekről a tányérokra kerül? Hova tűnik ez az igencsak jelentős kalóriamennyiség, és mi köze annak a vegetáriánussághoz, sőt a vegánsághoz?

A válasz: az elpocsékolt kalóriák 30%-át, 1200 kalóriát a hústermékek nyelik el. Ez a legnagyobb tétel. Egyszerűen nyomon követhető, érdemes utánaszámolni.

Hozzávetőleg 900 kalória a napi mezőgazdasági veszteség, átlag ennyit ott hagynak a földeken, mert például a kínálat meghaladja a keresletet, vagy a termés nem felel meg a fogyasztói szabványoknak.

Nagyjából napi 500 kalóriából bioüzemanyag lesz. Kérdés persze, hogy szabad-e értékes termőföldön termő ehető terményből üzemanyagot gyártani a szegényebb országok táplálkozásának rovására – ugyanis a növekvő kereslet miatt nagy területeken termesztenek az élelemnél jövedelmezőbb bioüzemanyagnak valót.

Közel napi 600 kalóriát tesz ki a betakarítás, tárolás során képződő veszteség. Ez főként a fejlődő országokban gyakori, ám ez jórészt orvosolható lenne például olyan zárható tárolóedények, tartályok rendszeresítésével, amelyben száraz maradna a termény.

Napi 1700 kalóriát az állatok etetése emészt föl - és ez lényegesen növeli a napi globális kalóriaigényt, mivel azok mozgásához és testhőmérsékletük fenntartásához is energiára, kalóriára van szükség, minél nagyobbak és hosszabb életűek, annál többre. (Például a csirkehús szénlábnyoma kilónként számolva kb. egytizede a brazil marhahúsénak. Részben mert a csirkék energiahatékonyabb hústermelők, részben mert nem kérődzők - ami metánkibocsátással jár, és nagyjából kétszeresére növeli a marhahús lábnyomát -, és részben mert a csirkefarmok kevésbé társíthatók az erdőirtáshoz.)

Napi 500 kalóriát viszont levonhatunk az állattartás 1700 kalóriájából a tej- és a tejtermékek miatt, de még így is a hús és a tejtermékek fogyasztása vezet napi 1200 kalória felemésztésével, és vegyük számításba, hogy a húsfogyasztás folyamatosan nő, különösen a nagy népességű fejlődő országokban.

Végül nagyjából 800 kalória vész kárba a feldolgozás, a forgalmazás során és a háztartásokban, különösen a fejlett országokban ennek legnagyobb része háztartási hulladékként végzi.

A megtermelt 6000 kalóriából hiába marad még így is fejenként napi 2000 kalóriányi élelem, a helytelen elosztás tovább ront a helyzeten, ezért egyeseknek több jut, míg mások éhesek.

Három kívánság napi kosarunkban

Nyilvánvaló, hogy a globális élelmiszer-rendszer hatalmas fejlesztési lehetőséget rejt magában. Az új technológiák, a legjobb gyakorlatok elterjesztése és alkalmazása növelné a hozamot, ami elég lenne a növekvő népesség ellátására, azonban számolnunk kell az éghajlatváltozás okozta terméskieséssel és a növekvő húsfogyasztással is.

Nyilvánvaló, hogy az állattartás hatalmas és növekvő nyomással nehezedik termőföldjeink és élelmezésünk rendszerére. Ha a világ egyik napról a másikra vegán lenne, néhány milliárddal több embert tudnánk táplálni a hulladék csökkentése és a hozamok növelése nélkül is. Példaként ha Nagy-Britannia lakossága vegetáriánus lenne, akkor 25%-kal csökkenne az ország szénlábnyoma. És ez nem kevés.

Kérdés, hogyan válhatnak a növények kívánatosabb élelemmé, mint a marhák?

Három fontos dolgot akkor is megtehetsz, ha nem tudsz lemondani a húsról azért, hogy kisebb legyen a szénlábnyomod: 1. egyél kevesebb húst; 2. ha húst eszel, akkor szabadon kapirgáló csirkét vagy hazai halat egyél; 3. és persze éheztesd a kukát.

Forrás: TheEcologist/FNA