Jenny Chandler brit gasztroblogger-szakács nagy rajongója a hüvelyeseknek. Olyannyira, hogy a FAO az idei Hüvelyesek Nemzetközi Éve európai nagykövetévé választotta. A gasztrobloggerrel a FAO budapesti Regionális Irodája készített interjút.

Főleg a főzőtanfolyamairól és szakácskönyveiről ismert brit szakács-gasztrobloggert nem véletlenül választotta az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az idei Hüvelyesek Nemzetközi Éve európai nagykövetévé.

Tisztázzunk valamit mindjárt az elején. Mik is azok a szárazhüvelyesek?
Ez leginkább egy technikai kategória, ami a gyakorlatban a bab, lencse, csicseriborsó és egyéb száraz borsóféléket jelöli, vagyis növények egy csoportjának, a hüvelyeseknek a szárított termését.

Úgy tűnik, rajongása irántuk régről datálódik.
Gyerekként még kevésbé. Akkor mindenki úgy tekintett rájuk, mint valami nagyon egészséges, emiatt szinte kötelező, azonban nem túl izgalmas alapanyagra. Egyetemistaként jártam Spanyolországban és Dél-Amerikában, ahol a hüvelyeseket nap mint nap fogyasztják, és itt sikerült nekem is megkedvelnem.
Később szakácsként dolgoztam egy olasz hajón. Az olaszok imádják a hüvelyeseket és tudják, hogyan a legjobb elkészíteni őket. Ezek után az Egyesült Királyságba visszaérve éreztem, küldetésem van. Megtapasztaltam, hogy a borsó, bab, lencse lehet finom, amellett, hogy olcsó, egészséges és könnyen hozzáférhető alapanyagok. Miért nem ettük hát? Később a hüvelyesek egy további előnyét is felfedeztem, a fenntarthatóság szempontját.

Együttműködött a húsmentes hétfő mozgalommal (Meatless Monday). Vegetáriánus?
Nem, nem vagyok vegetáriánus, de meg vagyok róla győződve, hogy kevesebb húst kellene ennünk. A hét nagy részében növényi alapanyagokból főzök, húst néhányszor iktatok közbe. Szerintem a húsfogyasztás a jelenlegi szintjén, tekintve a várható népességszám-növekedést, egyszerűen fenntarthatatlan.

Mivel lehetne meggyőzni az embereket, hogy több hüvelyest és kevesebb húst egyenek?
Hiszek a gasztrobloggerek és az éttermek befolyásában, ha azt az üzenetet közvetítenék az emberek felé, hogy egy étel nem csak a hús köré épülhet, az már segítene. Sokszor az emberekben csak dacos ellenkezést vált ki, ha meg akarjuk mondani, hogy mit csináljanak. Yotam Ottolenghi, az izraeli származású, de Londonban élő híres szakács és étteremtulajdonos mondta egyszer: nem utasítani kell, hanem inspirálni.

Akkor nézzünk is egy inspiráló példát!
Vegyünk egy egyszerű indiai egytálételt lencséből, a dahlt. Készítsük gyömbérrel és fokhagymával, a végén tegyünk a tetejére olajban megfuttatott fűszereket, és lepénykenyérrel vagy rizzsel tálaljuk. Az alapanyagok alig kerülnek valamibe, mégis jól variálható ételt kapunk. Más verzióban tehetünk hozzá kis mustármagot, vagy római köményt és chilit. Annyira egyszerű és mégis isteni finom – sosem csalódok benne.

Készülhet elegánsabb fogás is hüvelyesekből?
Természetesen. Lencse zöldfűszerekkel, egy finom öntettel és megfelelően elkészített hallal például kifejezetten elegáns és gourmet fogás.

Egyéb kedvenc?
A csicseriborsó az, amit talán a leggyakrabban és a legszívesebben használok. Spanyolországban találkoztam vele először, ezért imádom, ahogy egy kis adag chorizo kikerekíti az ízét. Szeretem izgalmas alapanyagokkal kombinálni: fűszerekkel, sajttal, karakteres dolgokkal. Salátához is gyakran adok főtt lencsét vagy babot, némi fokhagymás olajjal összekeverve.

Látom, 10 éves kislánya is főz már.
Imi nagyon szereti ezeket az ételeket, szó szerint rajtuk nevelkedett. Ügyesen mozog a konyhában és gyakran saját maga készíti az ebédjét az iskolába. Az egyik kedvence a fehér bab vagy a fekete bab kukoricával, tonhallal, kis hagymával és olívaolajos, ecetes öntettel.

Forrás: ENSZ FAO Budapest

Kapcsolódó cikkek

Érdemeikért küzdenek a hüvelyesek

13 + 1 tény az élelmezés helyzetéről

Miért legyen húsmentes a hétfő?

Krémőrület - csicserik, babok, borsók, lencsék